Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek

Hiszen a gazdasági és politikai felszabadulás éppen nem a vallásos erőket szolgálta, hanem az ellenkezőjét. Ezt persze a puritánok sem tudták. Ők csak a nekik undok pápizmustól, a rothadt dinasztiától és a vérszívó feudális bandájától akartak szabadulni. Vagyis ezt a forradalmat is a Tagadás, valaminek, egy rendnek, királyságnak, életformának a tagadása szülte. Vagy pedig azonfelül még a félbemaradt, mert királyivá nyomorított reformáció is kitört az angolokból és a skótokból? Nyilvánvalóan ez is ott volt, mert a reformáció csak ott futotta ki a formáját, ahol eljutott a presbité- riánus, vagyis demokrata közösségi kálvinizmusig és az unitárizmusig, amelyek tulajdonképpen már „pogány demokráciák”. Ezen túl már a szektáriánizmus kezdődik, amely részben bolondság, részben a részigazságokban való eltévedés, részben pedig hiú és becsvágyó próféták érvényesülési vállalkozása. A kálvinizmus és az unitárizmus azonban nagyon értelmes, nagyon józan és nagyon szép megfogalmazása annak a józan észnek, amely a Világ és az Élet nagy kérdésére szégyenletes csalások, képmutatások, öncsalások és formális-kultikus miskulanciák nélkül, meg az embert megalázó szolgaias- ság térdeplő és hajlongó vacakolása nélkül kifejezi azt az alázatot és megilletődést, ami az értelmes embert a Mindenség előtt elfogja. Ez legszebben és a népnek is érthetően, sőt az írástudatlanok számára is felfoghatóan a kálvinisták „Te benned bíztunk” kezdetű — ha szabad így mondanom: „realista” énekében fejeződik ki.

39