Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Kiss Anna: Továbbadom (vers)

KISS ANNA

TOVÁBBADOM

Alma koppan, megül.

Öklömnyi csillagok zuhognak. Tejszagú szél fúj: tutútú!

Úgy igaz, a köcsögfa is megszólal:

Majd lezúdulnak a vizek,

És megtisztulnak az utak,

Jönnek a vándormesterek: KÖSZÖRŰS, ÜVEGES, DRÓTOS, Jönnek ibolyával,

Mennek piros lombbal,

Jóllaknak rigófüttyel,

Idegen gonddal.

*

Haj, kinek ember a rontás, Orrkarikát kap a bundás,

Pénzt szed a MEDVETÁNCOLTATÓ, Bánattal döngölt az udvar,

Pustol a hó.

*

Fenyőszagú a SZÉNÉGETŐ ágya, Füstszagú az álma,

Boksája füstjét négy hegy vigyázza: Vidám, Zöldeske, Mord, Havas.

*

ARANYMOSÓ szűri a patakot, Réztálon körbeforog a homok,

Delel a nap, aztán lemegy a nap,

Hal pénzen úsznak el az aranyak.

*

Egész nap a vízen jár,

Egész éjjel vízen hál,

Hét falu ismeri a RÉVÉSZT,

Neki hordják a rézpénzt.

*

Sebes víz hátán Álmatlan malom,

Fehér lisztet őfröl,

Sárga darát morzsol,

Galambokkal,

Egerekkel

Veszekszik a MOLNÁR.

CSÍKÁSZOK, HALÁSZOK, PÁKÁSZOK Nádi vízen üldögélnek,

Lesnek csíkot, halat, rákot.

Amikor a súlyom érik,

Kiborul a fehérnép kosara.

*

Hurkot, kelepcét, lépet rak,

Parancsol madárhangú sípoknak.

— Sármánylábon forgó házam Tengelicefüttyel tapétáztam.

— Nagy hiba ez benned, MADARÁSZ!

*

JAVASASSZONY tudományát,

Rettenetes csepú'kontyát Hírelik a népek.

Fél ezüstér figurázik,

Addig-addig teszi-mondja,

Nekifarol a halálnak,

Leesik a rettenetes Csepűkontya.

*

,,... Kék legelőn hízik a Hold,

Gyapjából guzsaly csüng alá,

Tőgye köcsög, szarva kalács,

Szeme köménymag, kása, bab . . MESÉLŐEMBER tízbogú Kezén megülnek a szavak.

*

Befagyott a Körös háta,

Piros fűzfavesszőt vágni

Viszi a csizma a KOSÁRFONÓT.

Haj, véka, hat szem búza,

Tojással teli kupulyka.

— Ej, te hosszú jegenye. Gyalog-garabonciás!

Mi szél hozott, DEÁK?

Se aludttej, se kenyér.

— Akkor pedig jég esik,

Tűz lesz.

— Kusti, kutya! Eresszük be.

*

BÁBA-kötő,

Fateknő,

Aranyollója,

Bice bölcsőben Durrog a pólya.

3