Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - HORIZONT - Goór Imre: Kolozsvári képzőművészek
melyben a Pusztától a Tengerig bejárja kedves helyeit ötven fametszet tanúsága szerint. Sorozatait (Divina Comedia-, Balaton-, Irodalmi, Városok- stb.) látva a Tizenkét hónapot feledhetem legkevéssé. Az 1951—65-ig készült fametszetek legjavából állt egybe ez a tartalmihangulati, kifejezésbeli árnyalati különbségeket oly gazdagon bemutató lapsor. Ehhez hasonló feladatokon a tematika sokszor a legjobb mestereket is sikertelenségre kárhoztatta. Az önként vállalt kötöttség az egyes mű létrejöttekor különleges erényként csilloghat, de az indokolatlan nagyotakarás tolmácsa is lehet. A remekmű láttán éppen az önkéntes korlátépítés ellenére vagy segítségével született alkotás vívja ki elismerésünket. Egyes kompozícióin fergeteges felfelétörés emeli tekintetünket, míg a beágyazott belső téma feszültsége magához ránt, majd felold; s mint a hullám ringatja lelkeinket a távoli figurákra, melyeken a Tánc ritmusával együtt élve érezzük a párok gyűrűző forgását. Másokon az Aba-Novák bővérű epikai erényeire emlékeztető gazdagság tobzódik: a nyirádszentbenedeki élményt feldolgozó metszetén meggyőző formai egységben kerül egymás társaságába gáton alvó gyerek, gaz- bani kecske, partot támasztó deszkafal, kocsiról- zsákot cipelő legény, malomkeréknél ténfergő öreg, bakra támaszkodó kocsis, baromfietető asz- szony; de teljesítik szerepüket a szárnyasok is; kapirgáló tyúk, nyaknyújtogató liba, röppenő madár. Nem „tolakszik” egyikük se, „helyükön vannak”: élvezhető vonal-, folt-, kompozícióélményt adnának akkor is, ha a leírt tárgyi tartalom elvonatkoztatásaként szemlélné őket az ember. Különleges esztétikai élményt nyújtó egyes műveit kezdhetem az Egyeskővel, melynek természeti tüneménye a műteremben képtüneménnyé alakult; a retyezáti Tengerszemmel, melyet az egyszerűsítés és a technikai ismeretekben is rendkívül gazdag tapasztalat mesteri darabjaként jegyeztem meg; s folytathatom a Halak a zúgónál mozgást és állandóságot felidéző lapjával; a Balaton-part különös távlatot és örök hullám- mozgást egybezengető metszetével: a Botanika lírájával; a Gerle és az örvény különös képi visszhangjával (hóolvadás); vagy az Isteni Színjáték parafrázisként megálló egyes darabjaival: a Pur53
