Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 4. szám - HORIZONT - Gál István: Magyar népzene első hangjegyes közlése Angliában, 1839-ben
Unyi család és intellektuális körük segítségével. Wesselényi Polyxéna mint „Utazás Olaszhonban és Svájcban” című 1842-ben megjelent könyve is bizonyítja, mai mértékkel mérve is szokatlan képességű műértő lélek volt. Rómában fogadta XVI. Gergely pápa és Mezzofantival, a polyglott bíborossal való beszélgetése perdöntő bizonyíték volt 1856-ban az angliai Mezzofanti-vitában. Paget állat- és növénynemesítő tevékenységével és társadalmi, kulturális szervező munkájával értékes tagja lett az erdélyi reformkornak. 1949. június 15-től aug. 24-ig vezetett naplója gazdag anyagot tár elénk fontos összeköttetéseiről. 48 júniusában tíz napig Pesten tartózkodott és ezalatt Batthyány Lajossal, Kemény Zsig- monddal, Irinyi Józseffel, Jósika Miklóssal, Guyon Richárddal, Mészáros Lázárral, Clark Ádámmal és Tasner Antallal tárgyalt. Batthyány javaslatára Konstantinápolyba akarták kinevezni Kossuth követe, Andrássy Gyula mellé attasénak. Azt az eddigi állítást, hogy Petőfivel együtt Bem apó hadsegéde lett volna, nem támasztja alá semmiféle adat. De mindenesetre június 24-én Balcescuval folytatott egész napos tárgyalást. A szabadságharcban érdekelt egyes angol ágensekkel és diplomatákkal (Brown, Colquhoun, Sandford) állandó érintkezést tartott fenn. A szabadságharc sajtója követelte, hogy Paget tájékoztassa az angol sajtót a magyar fejleményekről, de azt csak az 50-es évek első felében tudta megvalósítani: az akkor Angliában nagy befolyású unitáriusok, saját egyháza révén, nagy tevékenységbe kezdett, s ennek az első világháborúig megmaradtak szervezeti formái. Visszatérése után tevékeny részt vett az Erdélyi Gazdasági Egylet, az Erdélyi Pince Egylet, az Erdélyi Lovar Egylet és később az Angol Társalgó Egylet megszervezésében. Élete vége felé a francia becsületrend keresztjét is megkapta. * Brassai Sámuel (1800—1897), akire Paget mint az erdélyi magyar parasztdalok gyűjtőjére hivatkozik, az egyik utolsó magyar polihisztor. A természettudományokban éppolyan jártas, mint a humaniórákban, az újságírásban és a zenében. Az 1830-as évek fordulóján Wesselényi Miklós zsibói könyvtárát rendezte Bölöni Farkas Sándor ajánlatára. 1834—35-ben Kriza Jánossal együtt egy évig írta a Vasárnapi Újságot. Ebben az időben a Kendeffy családhoz került nevelőnek; Kendeffy Katinkát , a későbbi Andrássy Gyulánét ő tanította zenére és művészetre. Ide mint gróf Bethlen Károly betleni, majd mint gróf Bethlen János rettegi házitanítója került. Kendeffyék révén jutott el Brassai Bécsbe és Velencébe. 1835 és 36 között Kolozsvárt Erkel Ferenccel volt barátságban és tagja a Kolozsvári Musicai Egyesületnek. Zenekritikáival már ekkor biztos ízlésről, határozott ítélőerőről és tiszta stílusról tett bizonyságot. Csáth Géza véleménye szerint „Brassai, a nagy polihisztor volt az egyetlen műértő kritikus”. Amikor a Habsburg-barát magyarországi arisztokrácia pozsonyi lapjával polémiába keveredik, csúfságul írják róla: ,,ő fejtől talpig az 1789-i francia revolutio elveibe van mártva”. Olyan hír is járta, hogy saint-simonista. így érthető, hogy az Owen iránt érdeklődő Bölöni Farkas Sándorral oly közeli barátságba került, kölcsönösen támogatták egymást, és a népművelésben együtt dolgoztak. Brassai Sámuel Liszt Ferenccel való polémiája révén került bele a magyar zenetörténetbe. Ilyen korán és ilyen határozottan nem foglalt állást senki a cigányzene és az igazi magyar népzene megkülönböztetése mellett. „A mi magyar zenénk természetes hanglétrán alapul, határozott ritmusú, egyszerű dallam, melynek magyar szívben kellett fogannia, hogy magyar szívet illethessen, ha cigánycsatornán jön is át; oly zene, amelynek nemzetközi accentusát kiismerjük idegen szerzeményből is, ha szinte alája Haydn vagy Beethoven van is írva. Liszt cigányzenéje természetellenes intervallumból határtalan és végtelen sokféle ritmusokból és cikornyákból vegyített hangzagyvalék, melyet magunkénak nem ismerünk, amelyet Liszt bízvást adhat ajándékként felőlünk az ő cigány eszményképének. Csupán arra kérjük, hogy amit ő cigányzenének ír és fest le, ne nevezze magyar vagy magyarok által magukénak valló zenének, mert ez ellen ünnepélyesen tiltakozunk.” A magyar népzene ilyen határozott védelmezője sikerrel vette rá a magyarság nagy angol ismertetőjét, hogy művében egy fejezetet szenteljen a magyar népköltészetnek és a parasztzenének. Brassai ezáltal Paget nagy sikerű könyve révén a valódi magyar népzene első angliai, sőt nyugat-európai hangjegyes ismertetője. * Paget hangjegyes népdalközlése nemcsak a külföldi magyar népdalkiadványok sorában időelőtti, hanem a hazai közlések tekintetében is. Még Erdélyi János is hangjegyek nélkül tette közzé a Népdalok és mondák 1846—48-iki kiadványát. Bartay Ede 1846-ban Bécsben négy népdalt publikált. John Bowring 1830-ban megjelent angol nyelvű magyar lírai antológiájában Rumy Károly György német szövege alapján a magyar kezdősorokkal nagyszámú magyar népdal vagy annak vélt műdal angol fordítását jelentette meg, természetesen hangjegyek nélkül. A magyar népköltészet másik ilyen korai idegen nyelvű bemutatása Toldy Ferenc 1829-iki Handbuch-jának tizenöt népdal közlése; természetesen szintén dallam nélkül. Angliában a század végéig hasonló jellegű dallammal kísért magyar népdalkiadvány nem jelent meg. Korbay Ferenc, a londoni zeneakadémia magyar származású tanára, lelkes propagátora volt az általa magyar népdalnak vélt, de Bartók Béla által műdalnak minősített, magyar történeti és népi tárgyakat feldolgozó „magyar nótá”-nak. Bartók—Kodály népdalgyűjtő tevékenységének angliai megismerése vezetett el az általuk fölismert valódi magyar népzene és népdal angliai bevezetéséhez. Paget érdeme azonban így sem csekély. 50
