Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - Ambrus Lajos: Új reggel (novella)

homlokomon izzadságcseppek gurulnak. A fasor elején — ahol tegnapelőtt is — ott a szürke ruhás pasas, bizalmatlan, megvető kifejezéssel szemében, arccal a szökőkút felé, amerről a sárga pulóveres lány jövetele várható. Korábbi elhatározásom szerint alaposan megfigyelem: ötven körüli, fehér homlokú, kissé kopaszodó, őszbe forduló barna hajú illető. Könnyű, szürke nyári öltönyt visel, mellénnyel, színes, virágmintás nyakkendővel; cipője szintén könnyű, lyukacsos fekete mokasszin. Az átlagosnál magasabb, egyébként inkább kövér, mint sovány. A kifejezés, amely arcán ül, gondolom, mindig ott bujkálhat, így már nem is tűnik meglepőnek, amikor szúrós, vizenyős, kék szemét rámemeli. Benyomásom szerint vezető beosztású hivatalnokféle lehet. De milyen kapcsolatban állhat a lánnyal? Talán az apja? Kor szerint igen, de ezt valahogy nem érzem elfogadhatónak; indokolni nem tudom, de annyira elképzelhetetlennek tűnik, hogy nem is gondolok rá. Inkább szeretője a lány vagy ilyesféle, de ezt meg magáról a sárga pulóveresről nem tudom feltételezni. Nem marad más, mint hogy laza szálú ismerősök vagy rokonok lesznek, olyan főbérlő-albérlő, esetleg haragos nagybá- csi-unokahúg viszonyban.

Öt óra negyven.

A nap sugarai még mindig perzselnek, s a parkban finom, alig érzékelhető mozgás támad. Többen felállnak, és csendben eltűnnek; akik újonnan jönnek, vagy kevés ideig maradnak, vagy egyszerűen keresztülsétálnak a fasorokon, aztán elnyeli őket a gomoly- gó füst, ami a közeli ipartelep kéményeiből ereszkedik. Folyamatos, duruzsoló neszezés hallatszik, állandó, tompított zakatolás, mint repülőgép zúgása a fekvő, szétloccsanó mezők fölött. A szökőkút felé nézek, hiába; észreveszem a szürkeruhás pasast, s arra gondolok, hogy ő is a lányt várja.

Hat óra ötvenöt.

Kitartóan várok, de egyre kevesebb a remény, hogy a lány eljön.

Időközben alkonyodni kezd: meleg, száraz, nyárvégi es'e fonja hálóját a város fölé. Reménytelennek érzem a helyzetet, s végső elhatározásomban nekilódulok a sétány30