Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - SZEMLE - Seres József: Három könyv

világban. Mintha ennek a biztosabb talajnak a keresése volna a kötet legfőbb magva. A Kerek világ című novella azonban arra mutat, hogy a könnyedebb, lazább formák, a szabadabb asszociációs gondolattársítások iránt is kezd érdeklődni. Nem a téma könnyebb ebben a novellában, a belső feszültség sem hiányzik a régi iskolatársak váratlan találkozásának rajzából, de nem tör olyan egyenes vonalúan a cél felé. A feszültség is gyakran alábbhagy. Kevésbé követhető célzások és váratlan elernyedések, majd sziporkázó felvillanások nyomán döbbenünk rá: az élet kegyetlen, igazságtalan, vak játéka ez. ,,Ó,vak szívű, hideg szemű barátok” — ismételgeti a novella hőse, mint akit jóvátehetetlenül csalt meg az élet. Az élet, amelyet lám, nem tudtunk még igazabb mederbe terelni. —S most végül aligha mondhatnánk mást, mint hogy azt az utat véljük termékenyebbnek, jövőt ígérőbbnek, amelyre ez a novella mutat. Különösen Raffai Saroltánál, akiben az élet szeretete és igazságtalansága olyan mély indulatokat váltott ki, s aki annyira szeretné oldani a torkunkat szorító görcsöket. (Magvető, 1971.)

GALAMBOS LAJOS: Nyílj meg ég

Műfajilag nagyon vegyes ez a kötet: novella, regény, kisregény, riport, sőt egyszerű életkép is található benne. S ez még talán nem is volna baj, ha ez egyúttal nem jelentené azt, hogy a színvonal is vegyes. Találunk benne igen szép kisregényt, jó novellát és több kitűnő riportot de a kötet egészéről ez nem mondható el.

Ez az említett hármasság az, ami ezt a könyvet kérdésessé teszi még akkor is, ha a legjobbakat választjuk ki, Még inkább azzá válik azonban, ha a gyengébbre sikerült novellákat, irodalmi riportokat is számításba vesszük.

Galambos Lajos szilárdan elkötelezett írónak vallja magát. „Csak azok az emberek érdekelnek, akik soha nem elégszenek meg azzal, ami van; azok a sorsok érdekelnek, amelyek szüntelen a jobbért áldoznak” — vallja a kötet fülszövegében, s ezt a vallomást még gyengébb írásai is igazolják. Nem véletlenül került a kötet élére a címadó Nyílj meg ég! című riportszerű írása az igaz és hitvány emberi magatartásról. Mert végül is ezt tükrözi valamilyen formában a kötet minden további írása. Legkeményebben és legösszetettebben, problematikával a Kenéz Imre hányattatása . . . Mintha csak azt akarná példázni az író ebben a kisregényben, hogy csak az egyenes, minden körülmények között egyértelműen forradalmi magatartás teremthet emberibb, igazabb jövőt.

Sajnos, a kötet többi írásában már nem jut el Galambos eddig a magaslatig. Pedig erkölcsi eszmét állít a Sanyo című terjedelmesebb regényének középpontjába is, a disszidálok gyökértelenné válásának gondolatát. Egy-egy részlete ennek jól megformált, de típusrajzai sokkal elmosódottabbak, nem tudnak jelképessé válni.

A Kenéz Imre és a novellákban felcsillanó értékek arra mutatnak, hogy céltudatosabb válogatással, szerkesztéssel sokkal jelentősebbé válhatott volna, sőt Galambos művészetének további emelkedését elenthette volna ez a kötet.

VÉGH ANTAL: Aranyalma

Végh Antal a valóság perifériáit kutatja. A kötet legtöbb novellájában olyan emberekről ír, akik ma is úgy élnek, úgy szemlélik a világot, mintha semmit sem vettek volna észre a változásokból. Gyula bácsi, a portás ugyanolyan alázatos szorgalommal végzi el a gyárigazgató elvtárs kertjében a kerti munkákat havi háromszáz forint juttatásért, hordja a csomagokat a „nagyságos” asszonynak, mint a kapitalista világban. Sőt, maga ajánlja fel, ingyen. Persze, van ebben egy kis rejtett irónia. Az olvasó érzi, hogy a csendes, látszólag tárgyilagos hang mögött nehéz indulat feszül. Ez az indulat halmozódik, robban a novella végén, egy rendkívül finoman, szimbolikusan megrajzolt képben. A „nagyságos asszony” éppen férje rossz ruháit ajándékozza Gyula bácsinak, mikor az igazgató hazajön néhány barátjával. A jelenet megalázó fonákságát Gyula bácsi is megérzi, mikor az egyik vendég visszanéz rá (Pók a falon.)

Ez a finoman megrajzolt ironikus hangulat húzódik meg Végh Antal több hasonló tendenciájú novelláján (Vizit, Anyó és apó, Feruka, Faluszéli Jóska).

Csendes számonkérés ez, de találunk sokkal markánsabb társadalom bírálatot is. A hidroxilgyök című novella hőse, Mércse Antal tudatos kártevéssel lázad, amikor látja, hogy nem tudja kiharcolni igazát, az Anna feketében hőse pedig öngyilkossággal tiltakozik a társadalmi igazságtalanság és a személyét ért megcsúfoltatás ellen. Végh Antal írásainak egyébként jellemző vonása a tragikus kiéle- zettség. Az Anna feketében című novellán kívül tragédiába fut a Feruka, A füst, de ha nem is erre építve, ott rejtőzik a tragikus vonás novelláinak többségében.

A Sámánok c. fejezetről külön kell szólnunk. Van ezek között egy azonos című novella, de ettől függetlenül is nagyon találóan választotta fejezetcímmé. Hét olyan novella tartozik ide, amelyek mind91