Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Hódmezővásárhelyi műtermekben

optikai művészet eszközeivel élve csengeti össze egyes felületeit, míg más foltokat — az előzőek ellentéteként — a síkban tartással old meg; s teremt újszerű, egyensúlyos festői rendet. Amikor a módszerről értekezünk, kísérletező kedvének dicsérete mellett nem hallgathatjuk el aggályunkat sem. Hol van vajon a formai kombi­nációknak az a határa, amely még nem veszélyez­teti a sajátos hézsői mondanivalót? Persze, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a művész igazi küzdőtere a gobelin és mozaik. Ő maga mondta: „Anyagban gondolkozom ...” s mindkét tech­nika kézenfekvővé teszi — éppen anyagánál fogva — az op-art-eredmények felhasználását. Vasarely (az idegenbe szakadt magyar) így segít hét Hézső Ferencnek, a vásárhelyinek, kifejező eszközei gazdagításában . . . A művész, Németh Józsefhez hasonlóan, 1972. őszén Budapesten önálló kiállítást rendez. El­kötelezettsége, művészi tartása és tehetsége si­keres bemutatót ígér. FODOR JÓZSEF a Hézső-műterem feletti emeleten dolgozik, Vásárhely szülötte. „Nekem egyaránt élő a szán­tás, az akácfa, a fehérre meszelt tanya, a benne élő, meggondolt és bölcs parasztokkal ...” — mondja magáról. Művészetére a környezet meghatározó jelentő­ségű. Kezdeti munkáin a gondos képi megformá­lás, az elemek tartalmi egysége és a vérbő lírával oldott kifejezőerő ígéretes tehetségről tanúsko­dik. Következetes, kitartó munkával gyúrta ké­peit műalkotásokká, amiről a részletek éppúgy vallottak, mint a nagyvonalúan tiszta egész, a mű. Rokona ez a művészet a Németh Józsefének, de egyéni ízű, melyben minden ecsetvonásnak helye, szerepe van, és zárt fegyelmezettsége nem korlát, hanem biztos váz, amire a hús-vér alkotó­anyag felrakható. Témái; az áttört színekben ritka kifejező erő­vel formált — máig is egyik legtartalmasabb műve — Súroló asszony; a paraszti öregasszonyt érzelmi elragadtatással bemutató festménye, a Nagymama, a tanyával s egymással, az egymásra­utaltság jelképeként összebújó Boglyák, a hozzá­tartozók; Töltésoldal, Nyárfák előtt vadak, Va­dászat. A tokaji táj adta élmények számos érett alkotásában szerepet kapnak (Hegyi út, Tokaji házak, Tokaji udvar . . .). Az idegenben festett művek arról győznek meg bennünket, hogy va­lóságélménye nemcsak a puszta közlésre elegen­dő, hanem lényeges tartalmi különbségek feltá­rására is. Újabb alkotó időszakában művein a gyermek­rajzok primitív és megható bája jelenik meg. Tár­gyai fellazulnak: a tartalmi szigort s keménységet az életteli öröm, a formák játékossága váltja fel. Az előzővel szemben úgy jellemezhetjük Fodor­nak ezt az arcát: a művész felfedezett valami újat önmagában s valamit elveszített régebbi eredmé­nyeiből. A felfedezést rendszerint számvetés előzi meg, mely az egyéniség vizsgálatával kezdődik, hiszen csak hajlamaink, képességeink, pozitív s negatív lelki tulajdonságaink ismeretében va­gyunk képesek arra a munkára, mely a születen- dőhöz elvezet. A tartalmi kérdésben éppúgy lényeges mindez, mint a módszer kimunkálásá­ban. Fodor nagyszerű eredmények birtokában kezdett újat, ami talán az eddigieknél is nagyobb sikerrel kecsegtet. Siker és eredmény együtt jár-e majd? Ezt a jövő dönti el. A három vásárhelyi festő közül neki volt leg­nehezebb útja az elismerésig. Mégis a vásárhelyi közösségben fejlődve mindenekelőtt kiemelkedő tehetségével jutott el mai művészi állomására. * Németh József, Hézső Ferenc és Fodor József úgy került egymás mellé ebben az írásban, mint az egy tálba szedett gyümölcs, mely fajtáját te­kintve különböző, de egy kert talajából szívta különös nedveit.A kert a magyar képzőművészet­nek régebben oly sokat, újabban kevesebbet emlegetett gazdag kertje: Hódmezővásárhely. 76

Next

/
Oldalképek
Tartalom