Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 3. szám - Kiss Benedek: Böjti szél (vers)

Eljön,

eljön a szabadulás is, eljön értünk, hiszem, jön majd, tudom.

— Böjti szél, te böjti szél

— Te szél, te böjti szél! — Ostoros szél! —

Megtervezem: megépítem!

Nevetek majd ahogy érett dinnye reped,

— Jaj, szél, te böjti szél! füligszáj jókedv katapultja

lök dzsungeledbe, város! Összehajtom menekülésem ejtőernyőjét, odavetem a tigrispofájú tűznek,

— Jaj, szél, te böjti szél, ostoros, böjti szél! —

bejárom Csipkerózsika birodalmát.

Áttöröm a palotát őrző koronaakác-sövényt, a vadrózsabörtönt,

— Jaj, szél, te böjti szél! megcsókolom az alvó lovakat, galambokat,

a dühös szakácsot, ügyetlen kuktát,

— Ostoros szél! —

mindent és mindenkit megcsókolok, míg a pókló toronyba, Rózsámig érek.

S amikor Csipkerózsához érek,

— Jaj, szél, jaj, böjti szél!

ostorát elejti a böjti szél,

— Jaj, szél, jaj, böjti szél! békével telnek az ép edények,

— Jaj, szél, jaj, böjti szél! s föld szakad alá a halottakra,

— Böjti szél, böjti szél! irgalmas, fekete föld.

— Ostoros, szél, ostoros, szél!

Ostoros, böjti szél. —

Irgalmas, fekete föld!