Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 3. szám - Kiss Benedek: Böjti szél (vers)
KISS BENEDEK BÖJTI SZÉL Ostoros, böjti szél, ostoros, böjti szél! Nincs lomb, a fákon sehol egy zöld levél. Csak, ami hullt, csak, ami múlt, az a jelen Jelen. A történetem. A történetünk. A történelem. Mert zúg, zúg csak e húsvét nélküli szél, kitakarva kése előtt a szülői ágyék, védtelenül a Kárpát-medence kitárva a böjti szélnek, hamuval sikálja, homokkal dörzsöli, megterméketleníti, tombol az iszonyú magzatelhajtás, hogy belesápad a buja buzsáki rózsa, a rozmaring levelét elhuHajtja, szemeink éléskamráiból kifogy a zöld és hallgatással telik meg a csángó madarak torka, elvetélteti a múltat is, kikaparja a halottakat is, neveik szétperegnek, a vének ujjperceikkel átgereblyézik az időt, betűket guberálnak, elgurult, penészes halottpénzeiket, dúdol a fiatalabbja sodródó szilánkok pergőtüzében, koccanó üvegcserép hangjával, üvegszilánkok jégcinkehangján, sírják, hogy elhordja róluk a földet a szél, betemet sebesültet, temeti azt, aki él — átfütyül rajtunk is, viszi az átkot, katonanóták szájharmonikás bánatát röhögve elsodorja, el mind a hősöket, el, aki nem hős, csak dereka- szakadt, csak inaszakadt, lett belőle föld, mú'velhetőbb és porhanyósabb, hát azt viszi, viszi az emlékezet humuszát, cseppre csepp gyűjtögetett emberségünket, a humanizmus teraszait elfújja, mint a gyertyát, lesodorja a Csontok Hegyéről, söpör helyükbe sorshulladékot, terel föl koponyabárányokat, söpri a torkunkból tépett káromkodást, hogy épüljön belőle Magas Kultúra, Hadipotenciál, faragott kultúrák járma helyett áramvonalas szériajárom, tulipán nélküli, épüljön sivatag, oroszlán nélküli, drótokkal csak és sakálokkal — s a fák, a fák már kitépett idegrendszerek, rángatóznak, kaszálnak, mint a pókláb, pokoli heppening áll hetek óta, megbolondít, 6
