Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Raffai Sarolta: Ahol tiszta a Kék Duna
mot szervezett. Az állattenyésztők betanított munkások. Jánoshalmáról, a Mezőgazdasági Szakközépiskolától kaptak tananyagot, vizsgáztató bizottságot. Berta Jenő elnök a fűszerpaprika termesztésére is hasonló módon akar szakembereket képezni. A tematika összeállítására a MÉM szakosítási főosztályvezetőjét, Szűcs Kálmánt kérte meg. Ez a tervezett tanfolyam már több tagot — tömeget érint. Az előadók társadalmi munkában vállalják az oktatást. S a tagság jelentkezése szigorúan önkéntes: maga az elnök mutat példát, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem végzőse, s egyetlen nap tanulmányi szabadságot sem vesz ki. Sőt: reggel ötkor a fizikai erejével áll be, s mindig a legnehezebb munkahelyen. — Na látja, ez a módszerem — mondja. Követendő módszer. Az első évben még maga járta végig az embereket munkába csalogatni. És abszolút következetességgel ott van a kezdéskor, most már — tizenegy év után — minden tagot mozgósítani tud húsz perc alatt. Csak jó vezetőket kell kiképezni — 10—15 ember közül egyet. Féltékenykedés? Miért lenne? Premizálás nincs. Kiemelt, jutalomjellegű anyagi juttatásról itt szó sem lehet. Aki jobban dolgozik, többet keres. Mindenki mindenből munkája arányában, a mindig biztosan lemérhető arányban részesül. Arra szoktatta az embereket, hogy eseténként ki-ki számolja ki saját keresetét, különösen, ha nehezebb munkát végeznek. „Száztizenhét hold uborkát kézzel leszedni, s közben még válogatni is, nem gyerekjáték, hogy példát említsek. Oda biztató kell, azután már nincs baj a szervezéssel. A számok magukért beszélnek.” A legutóbbi fagyveszélykor hatszázan jöttek össze társadalmi munkában, önként, menteni a menthetőt. A régebben leghangosabb ellenzői az ilyenfajta megmozdulásnak szerét ejtették, hogy a közöttük-velük dolgozó elnöknek néhány tréfás megjegyzést tegyenek, valamiként észrevétessék magukat, hogy lám ők is itt vannak már. Ezentúl rájuk is lehet számítani. S történik mindez napjainkban, a Duna mentén egy kis faluban csendben, anélkül, hogy bárki a szocialista embertípus kialakításával módszeresen foglalkozna, történik mindez az igazán vezetésre termett egyéniség hatására olyan természetességgel, amint nyáron a gyümölcs beérik, színt és zamatot kiteljesít. Vagy ha hallottak is közösségi magatartásról, közösségi szellemről azok, akik évente jelentős összegről mondanak le kiöregedett-betegedett embertársaik, fiataljaik javára, személyes példamutatás hatása nélkül megtennék-e ugyanezt? Vagy a brigádvezetők, akik kiemelt prémiumot nem is igényelnek, nehogy kivételezettnek tartsa-tekintse őket bárki is? Egy társadalmi rend magasabbrendűségét másfajta társadalmi renddel szemben bizonygatni szükségtelen ott, ahol a gyakorlat bizonyít. Ahol az embernek előbb az ösztön és érzelemvilága bólint igent, hogy tetteit szavakba talán még nem is önthető, belső meggyőződése irányítsa azután. És ne a kívülről jött okos szavak sokadalma csupán, hiszen itt sok beszédre szükség aligha lesz — később sem. A munkamorállal kapcsolatban mégis valami sajátos megfigyelésről számol be az elnök. Ha olyan közös munka adódik, hogy az egyéni teljesítmény csak átlagszámítással mérhető le, a férfiak hajlamosak lazítani. Az asszonyok nem. A férfi elüti egy tréfával, ha lazsáláson kapják, az asszonyok szégyenkeznek. S mert úgy érzik, jó hírük forog kockán, önérzeti kérdés, sőt, erkölcsi a munkabírás is, a teljesítmény is. — Megbízhatóbbak? — Önérzetesebbek. A válasz diplomatikus voltát senki nem vitathatja. Summázni szeretnék — szinte fölösleges. Vagy mégsem? 58
