Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Fekete Gyula: Éljünk magunknak?
voltam, miért nincs nekem papám, testvérem ... Ha megtalálom egyszer az „igazit”, akkor 2—3 gyermeket szeretnék. Ha netán baj éri az egyik gyereket, az ember mégsem marad egyedül. E. Kati, gyermekszerető lány” „.. . Gyerekkorom óta nagyon szeretem a művészetet, kiváltképpen a zeneművészetet. Micsoda boldogság azt látni, hogy középső fiamban folytatódik a természetem; zenei pályára készül, és komoly zenei tehetség rejlik benne ... S minden gyermekemről mondhatnék valami szépet, kedveset, jót — de fájót is ... Egyébként nagyon szeretjük a természetet, ha jó idő van, a család kirándul a Bakony- ba, Pannonhalmára, vízpartokra stb. Szeretjük az irodalmat, amikor csak telik a gyenge fizetésből, könyveket veszünk ... bensőséges családi közösség alakult ki így. N. B.-né, Győr” „.. . Ön téved. Az alkotás az emberileg megnyílóké... Én nem hiszem, hogy Önből valaha is lehetett volna művész. Alkotó talán igen, de művész soha. A művész örömöt hoz közénk... Igazán sajnálom, hogy nem hívhatom tanúul szavaimhoz J. S. Bachot, akiből Önnek több jut, mint a »legszűk- látókörűbb« anyának, mégis azt hiszem, a mestert 18 gyereke s felesége juttatta hozzá az emberi s művészi kiteljesedésnek arra a fokára, hogy adni tudott — Önnek is — ahogyan rajta kívül nagyon kevesen J. Tamás, Bpest, II.” Vita az „ antianyaságról“ Még javában zajlott a vita, s a sajtóban és a közéletben már megjelent az új fogalom: az antia ny a ság. A jövő tagadása, az anya- és gyerekellenesség közvetettebb formákban persze számolatlanul megnyilvánult előbb is, de a vitában legfeljebb az „Egy nem gyerekpárti” képviselte olyan nyíltan s brutálisan, mint az „antianyák”. Sokan még olyanok is visszariadtak ettől a nyersen őszinte hangtól, akik rokon szemléletet képviseltek ugyan, de a bátorságban kevésbé rokon s kevésbé következetes logikát. * ,,. . . Nem igaz, nem igaz, hogy létjogosulatlan az, aki csak a saját boldogságával törődik! Mert igenis, minden ember a saját boldogságára törekszik, és minden célja, vágya csak a saját boldogságát szolgálja! Nevetséges, amikor társadalomról, az élet folytatásáról, kötelességekről beszélnek! A gyerek- szülés okai között ilyen nincs. B. Ferencné dühödt, fröcskölődő levele ugyancsak felháborító!.. . Igenis, annak van igaza, aki a szerelemben, ha kell, félredob minden kötelezettséget, és önfeledten feloldódik. Többet érhet így egy 2 hónapig tartó lángolás hosszú évek unott, megszokott házaséleténél! Nem értem, miért lenne azonos a szerelem a házassággal és a gyerekszüléssel! Mert ezek nem kötelességek, aszerelemhez viszont mindenkinek joga van, legyen akárkiről szó! »Lakatlan sziget«!.. . Ez úgy hangzik, mintha a levegőt sem érdemelné meg az, aki meri hangoztatni, hogy igenis, magának él! Itt nincs szó kötelességek megtagadásáról, ha ez valóban kötelesség lenne, úgy sem mulaszthatnánk el büntetlenül, de szerencsére mindenki úgy dönthet erről, ahogy a saját boldogságának megfelelő. És hogy mi lesz a társadalommal, kihal vagy szaporodik, ugyan mit érdekel engem, ha életem végére értem! — De »szerencsére« Önök, tisztelt szabályosak, kötelességtudó feleségek és anyák vagy jelöltek, még mindig többen vannak, mint mi, egoisták. És azzal a boldogító tudattal élhetnek, hogy eleget tettek „kötelességeiknek”, legyen bármilyen ára is, szenvedés, lemondás, megalkuvás, mert — úgy látszik ezek aztán az igazi szép emberi tulajdonságok! »Magamnak élek!«, Tihany” „Megdöbbentő, hogy a 20. században, a civilizáció tetőpontja felé haladó korban még ilyen álláspontok is vannak... Véleményem szerint kétféle nőtípus van: 1. gyermekszerető, 2. egoista. Persze van olyan eset is, hogy az egoista gyermeket nevel, de az ilyen gyereknek jobb lett volna meg sem születnie ... Két fiam van, másfél és öt évesek. Lemondok sok mindenről —s ezt nem fogom fel áldozatnak! — csak azért, hogy magam fektessem le őket, s ne más olvassa nekik az esti mesét. Sok szép országot bejártam, de sehol sem éreztem olyan boldognak magam, mint esténként a gyermekszobában! R. Ági, Wien” „Minek kellett ennyi indulatot felkavarni, és embert embertársa ellen uszítani! Miért nem hagyják békén azokat az antianyákat! Hatvan év felé közeledek ... volt és van sok problémám, bánatom, tévedésem, de egyben sosem változtam, mióta az eszemet tudom: sose akartam gyereket. Ha annak idején »adminisztratív eszközökkel« rákényszerítenek a gyűlölt anyaságra, nemcsak engem, de a gyerek életét is tönkretették volna. Egy, már nem érdekelt fél” U 51
