Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Lengyel Zoltán: A bűnelkövető szubjektivitása

f) Miután a személy megkezdi és bevégzi cselekményét, annak eredménye már a külvilág objektív adottságaitól is függ, de a cselekmény tulajdonképpeni eredményét döntően az határozza meg, hogy a társadalom hogyan válaszol majd arra. Társadalmilag hasznos ténykedés esetén elfogadja^ mint munkateljesítményt, a környezetben levők elfogadják-e vagy visszautasítják-e a személy társadalmi közeledését, végül, hogy jogellenes cselekmény esetén mi lesz a társadalom visszahatása. Ha az utóbbi elmarad, s a cselekmény sikeres, „hasznot hajtó”, ez a cselekmény ismétlésére ösztönöz. Ezért a felelősségre vonás elkerülhetetlen.

g) Hátra van ezután a következmények mérlegelése, illetve az, hogy az eredmény, a társadalmi következmények, annak a terhelt által való fogadása és értékelése hogyan épül be a személy szokás- és nézetrendszerébe, azt hogyan alakítja. A „visszajelentés” erősíthet vagy gyengíthet szokásokat, alakíthat újakat, módosíthatja a személyiség szerkezetét mind a személyiségdinamika, mind a személyiségmechanizmus, mind pedig a „védekezési mechanizmus” intenzitását, tartalmát, a legutóbbi jelentkezése gyakoriságát illetően.

A bűnelkövetővel szemben a bűnüldöző hatóság tevékenysége akkor fejeződik be, amikor az elkövető büntetését letöltve szabadul, másrészt, amikor a tett intézkedés, a kiszabott büntetés a terhelt környezetében vagy nagyobb környezetben ismertté vált, és ott bizonyos hatást fejtett ki. Ez a hatás lehet jelentős vagy elenyésző, erősítheti a társadalomban a jogtudatot, de gyengítheti is azt. Ez többek között függ attól is, milyen a terhelt környezetében levő jogsértésre hajlamos egyének személyi beállítottsága, s utóbbiak hogyan fogják a terheltet ért joghátrányt saját személyükre vonatkoztatni.

Végeredményben tehát azok a személyi tulajdonságok, amelyeket a bűnüldözés dolgozójának ismernie kell, nagyon sokféle módon és előjellel iktatódnak abba az eseménysorozatba, amelynek során a bűncselekmény elkövetése, annak megítélése, s a jogkövetkezmények társadalmi hatásának kifejtése végbemegy. Hogy ténylegesen mi történik, követnek-e el bűncselekményt, s a felelősségre vonásnak mi a hatása — ez nem csupán a nyomozó, az ügyész és a bíró óhajától függ, hanem rajtuk kívül álló adottságoktól. Ezek közé tartozik a bűnelkövető szubjektivitásának (lelki alkatának és működésének) tényleges valósága is, s a siker döntően függhet utóbbinak helyes megismerésétől és a szubjektivitás sajátos öntörvényiségének megfelelő, helyesen alkalmazott ráhatástól.

36