Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - JEGYZETEK - Szalay Károly: A szatíra értelme
SZALAY KÁROLY 4 szatíra értelme Divatos kifejezés: világjelenség. Súlyosabb, átfogóbb'mint a kortünet, s gyakran az emberre, emberiségre káros dolgokkal kapcsolatban emlegetik. Világjelenség a szívbetegség vagy a rák rohamos szaporodása, a nagyváros elviselhetetlen zajártalma és légszennyeződése. És legújabban világjelenség, hogy egyre kevesebbet nevetünk. Manilában egyetemi katedrát hoztak létre, hogy az embereket megtanítsák ismét nevetni. Pontosabban, hogy el ne felejtsünk végképp nevetni. Félő azonban, hogy nevettetni is kezdünk elfelejteni, hiszen a külföldi és belhoni nyilatkozatok szerint kevés a színpadi és filmvígjáték, gyönge a humortermés, rossz a kabaré. Hiánycikk a jó komédiázás. Chaplin, Keaton, Stan és Pan ismét világszám. Plasztikus film és stereo hangszórók korában — a néma film. A pesti televízió szombat éjjelenként ősburleszkeket sugároz — óriási sikerrel. A rádió legnépszerűbb műsora a hétfői rádiókabaré. A heti moziműsorok fele filmvígjáték — Zay László kimutatása szerint—, és mégis keveslik a nézők és a hivatalosak egyaránt. Van is, meg nincs is elég. Mert elfelejtünk nevetni és nevettetni. A tv-beli némafilmburleszk-sorozat tizenötperces epizódokból áll. (Dicséret a sorozat kitalálójának!) Egyetlen tizenöt perces burleszk- ben azonban több a komikus ötlet, poén, geg, mint egy modern filmvígjátékban, amely esetleg két óra hosszáig tart. Kivéve talán a Tati-filmeket. A nevetés értelme Nem tudom, mérhető-e valóban, hogy kevesebbet nevetünk, mint őseink. De ha annyit cikkeznek róla, valami igazság mégiscsak kell, hogy legyen benne. Mindenképpen ijesztő, még akkor is, ha csak félig igaz. Embermivoltunkat fenyegeti ez a veszedelem, hiszen Rabelais, aki ebben a kérdésben a legautentikusabbak közé tartozik, kereken kijelentette, hogy a nevetés az ember sajátja. Bergson pedig ezt írja: „Sokan így határozták meg az embert: nevető állat. Meghatározhatták volna úgy is: nevettető állat.” Cserniszevszkij pedig a magas fokú fejlettségtől tette függővé a nevetést: „A szervetlen természetben és a növényvilágban nincs helye a komikumnak, mert a természet e fejlődési fokán a tárgyaknak nincs még önállóságuk, nincs akaratuk, s nem lehet semmiféle igényük ... A komikum igazi területe az ember, az emberi társadalom, az emberi élet...” Törvényszerű és egyben szimbolikus tény, hogy az újkori szatíra a fölvilágosodással kezdődik. Az „ész uralmának” a szatíra diadala a következménye. A komikum fölismerését az öröm érzése, a nevetés kíséri. Chamfort a nevetést tartotta az élet értelmének. Ha talán túlzás is ez a summázat, az kétségtelen, hogy a nevetésnek nagy szerepet tulajdonítottak évezredek óta az ember életében. Aquinói Szent Tamás szerint a lélek pihentetése, és ugyanezt vallja róla egy huszadik századi rajzművész, Maurice Henry is. Penjon szerint föl szabad ítja az emberi lelket. Hogy mi alól? Erre próbált összefoglaló magyarázatot adni Freud: fölszabadít a gátlások alól, az emberi lélekre és idegekre, a közösségre nehezedő elnyomás alól, legyen az akár vallási, akár politikai, akár az illem vagy más társadalmi konvenciók következménye. A téveszmék, az emberi butaság, korlátoltság nyomása alól. Nem véletlen tehát, hogy a haladó, a forradalmi mozgalmakat mindig a szatíra föllendülése kíséri. 79
