Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 1. szám - SZEMLE - Szakolczay Lajos: Romániai magyar folyóiratokban olvastuk

'Szemle Romániai magyar folyóiratokban olvastuk Az irodalommal,művészettel, kultúrával foglalkozó romániai magyar folyóiratok (Igaz Szó, Útunk, és a sokarcú Korunk) többé-kevésbé ismeretesek a magyarországi olvasó előtt. Az alábbiakban egy-két olyan orgánumot szeretnénk bemutatni, amelyek nehezebben hozzáférhetők, de nem egy publikáció­juk, közleményük forrásértékű. Mindenképpen fontos, hogy a romániai magyar irodalom iránt érdeklődők — ha csak nagy vonalakban is — helyzetképet kapjanak ezekről a folyóiratokról, újsá­gokról. A hajdani, legendás hírű BRASSÓI LAPOK tavaly előtt újraindult. Ennek az újságnak a neve a harmincas években nemcsak Erdélyben, hanem az egész magyar nyelvterületen fogalom volt. Munka­társai közé tartozott a „gyönyörű sors” költője, Salamon Ernő, a publicisztikából egy egész életművet alkotó Kacsó Sándor, és a későbbi Gaál Gábor adjutáns, a korán tragikus véget ért költő, Korvin Sándor. S rajtuk kívül mindazok, akik a magyar íráskultúra ügyét az emberi jogok és az egymás mellett élő nemzetiségek szabadságának szolgálatába állították. Egy-egy leleplező riportjuk, nagyobb politikai vihart kavaró cikkük miatt gyakran a vádlottak padjára került valamelyik munkatárs. Az újság mégsem tompította hangját; a cenzúra és a laptulajdonos engedte keretek között továbbra is lázított. Rangot jelentett ebben a lapban publikálni, aki a Brassói Lapokhoz címezte írását, mindig a haladás mellett szállt síkra. Ilyen előzmények után nem kis gondot vettek a nyakukba azok a lelkes fiatalok, akik merték vál­lalni a hajdani márkás előd, oly sok mindenre kötelező nevét. Az újonnan indult hetilap ebben az év­ben immár a harmadik esztendejébe lépett. Aligha tévedünk, ha a Brassói Lapokat a tipográfiailag egyik legszebb magyar nyelven megjelenő (nemcsak Romániában!) újságjaink közé soroljuk. Tetszetős kivitele sohasem öncélú, hiszen az egyes oldalakat lezáró, ill. lapkiegészítő művek — népművészeti és egyéb díszítőelemek —, de leginkább az újságban szereplő fotók, az erdélyi magyar kultúra egy-egy érdekesebb területére engednek bepillantást. Úgy gyönyörködtetnek, hogy közben a népművészet különböző ágain való végigkalauzolással ismereteinket is gyarapítják. Csángó párnatartó Szecseléből csikdánfalvi fekete cserép (kerámia) — olvassuk a fényképek aláírását. Ilyen szépen szerkesztett, hagyományőrző jelleg után, nem véletlen, hogy a népi hagyományok felkutatása, őrzése, és ezt a nehéz munkát végző emberek népszerűsítése — minél nagyobb körben való elismertetése — érdeké­ben az újság tőle telhetőleg mindent megtesz. Apáthy Géza értékes riportja (1970. július 30.) számol be a Szecselevárosban élő, csángó néphagyo­mányokat kutató Seres Andrásról, akinek civil foglalkozása kazánfűtő. Páratlan értékű gyűjteménye tíz barcasági csángó falu életét, múltját, érzelem- és gondolatvilágát tárja fel. Különben a Kolozsvárott megjelenő Acta Musei Napocensisben néprajzi vonatkozású cikkeket is publikáló Seres András gyűjtő­szenvedélye nem csak egyirányú. Még felsorolni is nehéz, hogy mi mindent kutatott fel és őrzött meg ez az egyszerű csángó ember, akinek tulajdonképpen nem is foglalkozása, hanem „csak hobbyja” a néphagyományokkal való foglalatoskodás. Kötetnyi gyermek-folklór, ezenkívül különféle versek, játékok, dajkarímek és hívogatok, táncoltatok, ráolvasok, köszöntők és egy gyűjteményre való nép­mese; valamint a különböző tárgyak; öltözködési cikkek, háztartási cikkek, munkaeszközök és egyéb — a csángó népi életre jellemző — dolgok tanúsítják, hogy a szecselevárosi kis szobában élő kazánfűtő szenvedélye már rég túllépte a „hobby” kereteit: tudatosan művelt, néphagyományőrző munkát végez, mégpedig nem is akármilyen fokon. A társadalmi elismerés első lépcsőjét jelentette az újság felfedező cikke. A Brassói Lapok többnyire állandó jelleggel megjelenő rovatai — Természettudományi kaleidoszkóp, Hírkoktél, Nyelvművelés, Irodalom-Művészet, Mozaik — közül most a bennünket legjobban érdeklő rovat, az Irodalom-Művészet okos kezdeményezését, a Brassói Lapok írói Albuma c. összeállítását, mutatnék be pár szóval a Forrás olvasóinak. A hetente megjelenő lap közleményeit Kacsó Judith és Dános Miklós állította össze a romániai magyar írók önéletrajzai alapján. Az egykori Irodalmi Könyvkiadó — ami köztudomásúan 2 évvel ezelőtt megszűnt —főszerkesztőjének, Bodor Pálnak a kezdeményezéséből született ez a portrékat és írói önvallomásokat egybegyűjtő „kislexikon”, több mint két évvel ezelőtt. Amire a gyűjtemény képe végleges formát ölthetett volna, megváltozott a kiadói koncepció, és közben Kolozsváron meg 79

Next

/
Oldalképek
Tartalom