Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - JEGYZETEK - Bencze László: Jegyzetek Kondor Béláról
BENCZE LÁSZLÓ Jegyzetek Kondor Béláról Hányszor olvastam kiállítások bírálatában ezt a jeizőt: megdöbbentő. És mennyire üresen zakatolt, milyen frázissá ürülten, ez a szó. Kondor esetében talán az egyetlen jelző, amely helytáll, telibetalál és robban is. Ez az ember, ez a festő lángész: tényleg az. Műve az. Műveiben az, ez a különben majdnem mindennapinak látszó, póztalan, a megkülönböztető magatartás minden szokott — vagy szokatlan, hökkentő — cifrázatát nélkülöző kemény és darabos és mégis szinte kamasz-férfi. A megkülönböztetést, az elkülönülést műveiben és azok által valósítja meg. De ott is úgy, hogy belső mondandója motorzúgásával ragad elsősorban magával, nem karosszériája különlegesre tervezett formavirtuozitásával. S hányán utánozzák épp csak a karosszériáját, Trabantokba illő motorral! Egy régi emlék róla: főiskolai diplomamunkájának bemutatásakor— nem kijelölt bírálóként — én is szóltam néhány mondatot, s így kezdtem: „Tudomásul kell vennünk, hogy most nem diplomamunkát: mestert avatunk.”. . . Ennek 14—15 éve. Kondor hát ma is megdöbbent, s mert áthágja a művészet konzervatív, de modern szabályait is, mert mindent magéává abszorbeál vagyis kondorít — H. Boscht, Goyát, Picassot, a szürrealizmust, tasizmust, a klasszikus rajzot s a modern európai formabontást: ezért valóban az erupció hatásával jelentkezik. Jüneményként. Tünemény. A szó külső és belső: látnoki-optikai és logiai- filozófiai értelmében. Értelme szerint. Nézem a képeit, s nem értem, vagyis nem tudom a genézisét levezetni. Nem tudom, hogyan festette, mint csinálta meg őket. Ez, persze, nem kritérium. De mégis az, vagy inkább több annál: mondhatnám, hogy Kondor nem csinálja, nem festi képeit (grafikáit), azok állandó birkózás közben születnek. Birkózás egy láthatatlan angyallal. Képei nem különvalók tőle: egész lényével bennük van, mint birkózó a mozdulataival. A karjaiban vergődő angyallal tusakodó Jákob gesztusa minden képe: „Addig nem engedlek el, amíg meg nem áldasz engem". S az angyal — az Eszme — mindig enged a szorító karoknak, s a létrejött műben az ő szárnycsattogása hallatszik. Nem kritérium — mondottuk. Kondorban semmi virtuózi nincsen. Jóllehet: minden anyagán és eszközén virtuóz módjára uralkodik. Épp ez az! Uralkodik! S nem azok — eszközök, anyagok — uralkodnak rajta! S úgy is bánik velük, ahogy uralkodóhoz illik. A tünemény csodája ez; s a tünemény leleményének csodája. Ah, ahogy a szinte névaláírásnak minősülő, kerítésre-firkált kis figurái — szellemének apró fintorai, bukfenc-villanásai — összeszervesülnek a grafikai elemek legbonyolultabb, 77
