Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - HORIZONT - Skrobinecz Jurij: Petőfi-monográfia ukránul
Juríj skrobinecz Petőfi-monográfia ukránul A legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor életéről, költészetéről és forradalmi tevékenységéről hazájában könyvtárnyi irodalom látott eddig napvilágot. Tekintélyes mennyiségű az ukrán Petőfi- irodalom is, igaz, nagyobbrészt jubileumi megemlékezések, de hasznosságukat, igényességüket így sem lehet elvitatni. Mostanáig váratott magára az első ukrán nyelvű Petőfi-monográfia, de végre olvashatjuk. Címe: Petőfi Sándor, az 1848—49-es szabadságharc dalnoka. A könyv a Kievi Állami Egyetem kiadásában jelent meg, szerzője Kira Sahova, az egyetem világirodalom tanszékének docense, afiológiai tudományok kandidátusa, egyike azon keveseknek, akik köztársaságunkban pillanatnyilag a magyar irodalom kutatásával foglalkoznak. Kira Sahova könyve hosszú évek megfeszített munkájának gyümölcse, a fiatal ukrán Petőfi-filológia első jelentős eredménye. A Szovjetunióban eddig egy monográfia jelent meg Petőfiről, Hidas Antal Petőfi c. könyve, amelyet 1950-ben adtak ki Moszkvában, orosz nyelven. Természetes, hogy Sahova nem tudta megkerülni a költő életéről, munkásságáról, forradalmi tevékenységéről eddig felszínre hozott és feldolgozott tényeket. Elkerülhetetlen a „rímelés” az ukrán hungarista és Hidas Antal monográfiája között, de ez korántsem von le semmit Sahova munkájának értékéből. Hidas könyve lámpással is nehezen található meg könyvtáraink polcain,továbbá, és ez a leglényegesebb momentum,Sahova elemző-és szintetizáló készsége biztosítja a monográfia szakmai biztonságát. Sahova monográfiájának fő vázát a kronológiai-bibliográfiai elv és a költő életművének elemzése közötti szoros kapcsolat alkotja. Ez biztosítja a fejezetek következetességét, amelyek alapján nyomon követhetjük Petőfi szerepét a Fiatal Magyarország körül, fiatalkori, majd a felkészülés időszakának politikai költészetét, a szabadságharc eseményeit. A kutató számára örvendetes az a körülmény, hogy Petőfi élete, költői és politikai tevékenysége közötti kontaktus egy percre sem szakad meg, végig zárt egységet alkot. így természetes, hogy az életrajzi momentumok ismerete nagyban hozzájárul művei eszmei-művészi nagyságának kibontásához. Ez a megközelítési mód hozzásegítette a szerzőt, hogy hősét fejlődésében vizsgálja, ráirányíthassa a figyelmet a költő társadalmi-politikai nézeteire és azoknak a versekben való visszatükröződésére. Nem volt lényegtelen az életrajzi kötődésnek pontosabban kötöttségnek az elemzése, a reális alapok felmutatása, amelyből később kinőttek az eszmék, jellemek, motívumok. Sahova hozzáértéssel rajzolja meg Petőfi munkásságának osztályjellegét, feltárja költészetének irányzatosságát és népiességét, gyűlöletét a mágnások, királyok, mindennemű reakció iránt. Korábban ilyen jellemzők után nevezte Lunacsarszkij Petőfit „a nemzetközi proletárköltészet legnagyobb előfutárának”. A monográfia szerzője jó érzékkel tájékozódik a több mint 100 éves magyar Petőfi-kutatás labirintusában. Állításainak bizonyításához szívesen hívja segítségül a haladó és marxista költőket, kritikusokat, irodalomtörténészeket: Ady Endrét, Vajda Jánost, Hatvány Lajost, Révai Józsefet, Illyés Gyulát. De egyúttal fenntartásokkal fogadja, illetve elutasítja azoknak a véleményét, akik megpróbáltak torz képet adni Petőfiről, munkásságát feje tetejére állítani (Riedl Frigyes, Horváth János, Ferenczi Zoltán). Jellemző momentum itt az Apostol védelme a reakciós kritikusok támadásaitól. Sahova az elbeszélő költemény értékeléséhez megpróbálta felhasználni a magyar irodalomtörténészek írásait, de az Apostolnak az idő tájt nem volt alapos és kimerítő értékelése. Elvetette Riedlnek azt a feltevését, hogy Szilveszter nyomora az el nem ismert zsenik osztályrésze, mélyen és részletekbe menően ábrázolta az első magyar öntudatos harcos-forradalmár jellemét. A szerzőt dicséri az is, hogy sikerült legyűrnie azt az objektív nehézséget, hogy Petőfi verseinek nincs teljes ukrán fordítása. Ahol elkerülhetetlen volt, Sahova szószerint lefordította a sorokat, bár így nem kapott és adott művészi élményt, de az elemzést jól szolgálta. Sahova monográfiája, Petőfi Sándor — az 1848—49-es szabadságharc dalnoka néhány kisebb hiányosságot leszámítva, teljesíti küldetését. Hiteles képet ad az ukrán olvasóknak a nagy forradalmár költőről, elősegíti a magyar kultúra és irodalom jobb megismerését Ukrajnában. (BÁLLÁ GYULA fordítása) 68
