Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 6. szám - MŰVÉSZET - Goór Imre: Járitz Józsa festményei előtt
szinte kivétel nélkül felszabadult szellemű alkotókkal, akik tehetségük, egyéniségük markáns különbözőségével is eltértek sok más mester iskolájának kényszerű folytatójától; de közöttük a művészet társadalmi szerepének betöltéséért vállalt áldozatos magatartást legfeltűnőbben Tóth Menyhértnél és Járitznál tapasztaltam. Mindkettőjük műveiből sugárzik a harmóniára, a kompozíció félreérthetet- lenségére, az egyensúlyra való törekvés. Járitz Józsát második alkotói időszakának eredményei a posztimpresszionistákkal rokonítják. A kivilágosodó színek éppúgy erről vallanak, mint a nagy erővel összefogott formák vagy a színek vizuális keverési módja. A művész azt mondja, hogy képeit nem tudják hova sorolni, nem lehet más művekkel kapcsolatba hozni. Az eltérés valóban szembeszökő; de az ősök és „vérrokonok” csak erősítik az egyéni hangon szóló művészt. Ha műhelyének titkaiba tekintünk, akkor Gauguin, Matisse, Van Gogh jut eszünkbe, mint akik hasonló szellemben dolgoztak anélkül hogy egymásra gyakorolt hatásuk említést érdemelne, hacsak nem a kor és a művész összefüggésének tárgyalásakor. Frisseség Nagy erénye a frisseség megőrzése. Mennyi szándék küzdött a művészetek történetében az alkotás kínjainak leplezésére! A hamvasság a kertben szedett gyümölcs hitelét, szuggesztivitását jelenti. Hatásától nehezebb szabadulni, felejteni kevésbé lehet, mert a természet kéznyomát viseli. A festészetben az alia prima festésmód hordozza az alkotás hamvát- frisseségét. Járitz az első színfelrakást sohasem tünteti el: írja a képet. Keveseknek adatik meg ez a képesség. — Vonal? Folt? Szín? Nem ismerem ezeket a fogalmakat festés közben! — vallja. Előbb a kompozíció szigoráról, egyensúlyáról, harmóniáról volt szó; most a frisseségről, a kép alia prima festéséről. Nincs ebben ellentmondás? Nincs: spekulációmentes mérlegelésről beszélhetünk Járitz esetében. Az alia prima eljárás olykor magával hozza, hogy kimarad a vászon fehér színe. Érdekes módon, szerves részévé válik a formáknak ez a kihagyott, negatív felület s egyben a „hamvasságnak” egyik építő eleme lesz. Unalom vagy színvonal? Járitz Józsának rövidebb alkotói periódusában készült művei is rendkívül különbözők. Mintha bosszantani akarná ezzel az „értőket”, műbírátorokat, akiknek legtöbbje elvárja művésztől és kiállítástól a művek tematikai és formai hasonlóságát, tehát a megtestesült unalmat, ami minden valamire való művészet haldoklását jelenti. Járitz azoknak ad igazat, akik azt vallják, hogy a téma eldönti a művész számára lehető legjobb megoldás módját. Ezért ha tematikailag egymástól távol eső 72
