Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Galambosi László: Citeraszó (vers)

szabó meg nem varrja.

— Égbolt.

Se földön,

se égen,

nap mint nap közelében.

— Név.

Hasával eszik, szírijével szarik. Mi az?

— Reszelő.

Nyelénél ragadtam, fenekéig bedugtam.

— Csizma.

Sárga tyúk az ágon fekszik, ág letörik, földön fekszik.

— Birsalma.

Jár-kél nagy ranggal, hétezernyi csillaggal.

— Puska.

Csitt nélkül a csalitba lép.

— Nap.

Tarlón felnő, gép megfonja, reggel az arcod csókolja.

— Törülköző.

Három a lába, lelke nincs, négy a lába, vére nincs, handzsárt döfhetsz a hasába, egy parányi jajja sincs.

— Vasháromláb, hímzőasztal. Lelke nincs, de lélegzik,

éj s nap a hamuban fekszik.

— Kovácsfújtató.

GALAMBOS! LÁSZLÓ

CITERASZÓ

jé0íejű kócsagok zörgetik a nádat. Györgycsörgető csőrrel siratják apámat.

Apám fehér arca szirmok közé zárva. Átdcfött lombokon bolyong anyám gyásza.

Sírjatok kócsagok, fátyolszövő lányok. Mohás citerámon csonka varjú károg.

Csonka varjú csonka húrt röpködve rúgja. Csizmája fölszakad. Törik sarkantyúja.

Ölemből megszökött, menekül a bárány. Megölt asszony fekszik a Nap citeráján.

18