Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 6. szám - Buda Ferenc: Török népköltészet

Alszik a víz, éber az ellenség.

Ne üss a gyávára, föl bátorítod.

Szavát a hazug el ne felejtse.

Nem síró gyereknek emlőt nem kínálnak.

Egy apa kilenc fiút föltáplál, kilenc fiú egy apát nem táplálhat. Farkast a fülénél megfogni bajos.

Egy ütéssel nem dől le a szálfa.

Értőnek egy rózsa elég szagolásra.

Alvó kígyónak ne lépj a farkára.

Mit sem érő vasból jó kard nem készülhet.

Lassan folyó víztől, földre néző embertől őrizkedj.

Meg nem született gyermekre nem szabnak kaftánt. Reményből élő éhségtől pusztul.

Mézet evőnek földagad a szeme.

A kérőnek egyik arca fekete, a nem adónak mindkét arca. Úton marad a sietve járó.

Leégett vagyonnal, megholt apával nem lehet dicsekedni. Agyúhoz szokott teve nem retteg a dobtól.

Rosszabb a haragvó a megveszettől.

Döglött oroszlánnak szakállát cibálják.

Tegnap bújt ki a tojásból, s ma a héját is útálja.

Eszik az arab jóllakásig, a perzsa megszakadásig.

Sok az árva sajnálója, ám kevés a kínálója.

Haraggal aki kél, kárral fekszik le.

Ki nem mondott szó nincsen.

Piszkosnak mondja a macska az el nem ért lépet.

Ahova a fej tart, oda megy a láb is.

Lelkeégő szamár sebesebb a lónál.

A törtkarú dolgozott, a törtszívű nem dolgozott.

Nagy fejűből úr lesz, nagy lábúból pásztor.

Oda a teve, s a fülét keresed?

Egyszeri evés, ezeri hála.

Kakas is félti a maga tyúkját.

Még a szamár is dallamra ordít.

Farkas sem falja föl a szomszédját.

Arab mondja az arabnak: fekete az arcod.

TALÁLÓS KÉRDÉSEK

Orrát-száját összefogtam,

Allah építi a házát, kés nyitja az ajtózárját.

— Görögdinnye. Megkötöm — elindul, feloldom — megáll.

— Saru.

Lenn a feje, lógócska, szamár, aki nem tudja.

— Körte.

hóhegyeken átugrattam.

— Levél.

Aj, remények, remények, égen szálló fellegek, körme hegyén szopik, feje búbján tojik.

— Búza.

16