Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - SZEMLE - Somogyi György: Csontos Gábor: Kishúgom, Nofretéte
ban plasztikus és színes, de néha bizony egyoldalú, egyhangú kifejezésmódjában, bizarr életvitelüknek írói újrateremtésében, olyannyira, hogy már- már aggódnunk kellett, hogy írói érdeklődése beszűkül, témában, látásmódban egyaránt. A Keresztben az úton cáfolat és megnyugtatás is egyben. Kolozsvári Grandpierre modern irodalmunk legmarkánsabb, legsokoldalúbb szatirikusa, aki a harmincas évek elejétől kezdve kiséri ironikus figyelemmel a magyar történelem sorsfordulóit vagy még inkább a sorsfordulókba belebukó társadalmi típusait, a modern pató- pálokat, a csibrákyzmust, a magyar középosztály szellemi és politikai restségét, a tehetetlenséget, a konformizmusra való hajlamot vagy az erőszakos tompaagyúak félelmetes karrierjeit, amelyeknek éppen az előbbi jelenségek teremtettek táptalajt. A személyi kultusz és a dogmatizmus korának szatirikus fölmérésével mindmáig adós maradt, mégha egy-egy novellában, kisregényben a tőle megszokott okossággal vallott is már erről. Új könyve látszólag az ötvenes évek hurrájelszavainak parodisztikus karikatúrája, valójában azonban több ennél, mélyebbre hatol, egy korszak belső ellentmondásait keresi és ábrázolja a groteszk, a fantasztikum, az elegáns irónia módszereivel. Utolérhetetlen találékonysággal tudja ötvözni a valóságot a képtelenséggel, példaképeinek, a francia fölvilágosodás szatirikusainak a szellemében. Mert nyilván képtelenség az, ha valakiben zörögnek a vesekövek, s képtelenség az is, ha a kórházban aira biztatnak, hogy: ,,Ne csak a munkádat, a betegségedet is ütemezd be!’” Grandpierre szatírája azonban éppen abban a tényben teljesedik ki, hogy elhiteti velünk, bebizonyítja nekünk, nem ezek a dolgok a képtelenek, hanem az a valóság, amelynek görbe tükröt tartott. Pontosabban a valóságban meghúzódó értelemellenes, emberellenes rögeszmék. Immár negyven esztendeje vagdossa az emberi butaság magyarországi vadhajtásait, és hogy még mindig akad irtani való? Ezért nem mindig a szatirikus író a felelős — olykor az olvasó is. SZALAY KÁROLY Csontos Gábor: Kmhúgom, Nofretete Csontos Gábor nem egy novellája valódi élményt jelent. A legkiérleltebb a két esti beszélgetés rögzítése a férj és feleség között, a Megleszünk együtt című novella. Az asszony baleset következtében elvesztette hajdani varázsát, s az első beszélgetés témája éppen ez: lehet-e még ő a férfi számára az, csonkultan is, mint ami eddig volt. Megállja-e szerelmük ezt a tragikus próbát? A második beszélgetés során már tudják mindketten: mint minden, az ő életük is igazodik a megváltozott körülményekhez. A szerelem a régi értelemben már nem állítható vissza. Erősebb és zavaró lesz közöttük a hajdan volt szép idők emléke, de egyben ez az alapja együttmara- dásuknak is. A beszélgetés Csontosnál fontos helyzet- és jellemábrázoló eszköz. Pontos diagnózist ad a „kocsiőrületről”. Villa, autó megszerzése nem egy családnál az összekötő lánc. Minden erejüket, tehetségüket erre „költik.” Ha valami baj történik a féltett kocsival — mint a Három nap nélküle című novellában —, egyszerre nem tudnak egymásnak mit mondani, mert nincs más semmi, csak az anyagi, ami összekötné őket. Tartalmatlan, üres sok ember élete — mondja ki Csontos másutt is. Az orvosprofesszor sem találja meg munkájában az értelmet, önámítás, csupán, amit csinál. Ráosztott szerep, amit elrendez a megszokás, a kórházi, hogy ő, mint valami főbábú, elől megy a vizitre, utána a slepp, hogy otthon az orvosi rendelőjében felírja azt, amit a körzeti orvos is; csak neki jó pénzért elhiszik, hogy használ. Utálja elfogadni a pénzt, de az kell, a megélhetés, és úgy tűnik, a bizalom alapja. Elfogadja tehát, ha időnként lázad is ellene (Placebo). Csontos sok mindenre figyel. Széles az általa szemlélt és bemutatott világ. Megfigyelt életszokásokat, proletárokat és értelmiségieket, józanul gondolkozókat és anyagiasakat, életcélt maguk előtt látókat és célnélkülieket. Ezért veszi észre: mennyi minden szövi keresztül- kasul életünket. Hogy jóval a háború után is hat még és félelemmel tölt el a fajelmélet (Kis- húgom, Nofretéte; A zongora elhallgat), a háború okozta lelki sebek sem heverhetők ki könnyen (Az az átkozott háború!). Olykor hangulat a novella cselekményének elindítója, mint a Túl a temető árkán-ban; az írót megfogta a háborúban értelmetlenül meghalt és a falusi temetőbe el- hantolt néhány halott sorsa, fájdalmasan szép novellában idézi fel életükből a tragikus mozzanatot. Néhány nagyívű novella ellenére is Csontosnak ez a kötete még csak közeledés a sajátos novellaírói élményvilághoz, mert figyelme és a vele kapcsolatos írói gondolatok még nem mindig simulnak eggyé. Sokszor a hangulat és a téma drámaisága nem tud feszült konfliktusban összegeződni (a címadó novella, A külterületen tíz fok alatt), drámai töredéket kapunk csupán és nem egy drámai szituációba szorított emberi sors szükségszerű változásait vagy jóvátehetetlen tévedéseit. A párbeszédekben még sok az üresjárat, nohá sokszor éppen a párbeszédek adják, teremtik meg a feszültséget. SOMOGYI GYÖRGY
