Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Pavlovits Miklós: Képesítés nélkül
kül elfogadják 26-an, néhány esetet kivéve hallgatnak rájuk húszán, csupán ketten érzik úgy, hogy sok esetben nincsen igaza idősebb munkatársaiknak. Művelődésügyi szerveink e területre fordított figyelmét tükrözi, hogy állításuk szerint tizennégyen még nem vettek részt semmiféle, napi munkájukkal közvetlenül kapcsolatos témával foglalkozó továbbképzésen. A tantestület tagjainak, feletteseik szakmai-munkatársi segítségét is különféleképp ítélik meg. Elegendőnek értékelik 21-en, kielégítőnek húszán, elégségesnek hatan, míg egy nevelő érzi igen kevésnek. (Két válasz nem értékelhető.) Jelenlegi bérezésükkel csupán hatan elégedettek, több díjazást tartana méltányosnak munkájáért 43 nevelő. A megélhetési költségeket és az iskolai munka fáradalmait is számításba véve nem mondható, hogy képesítés nélküli pedagógusaink túlzott vagy indokolatlan anyagi megbecsülést várnának a társadalomtól. Az óvónők átlagosan 1380, az alsó tagozatos nevelők 1560, a szaktárgyakat oktató pedagógusok pedig havi 1680 forintos jövedelemmel lennének megelégedettek. Hisz ezek a kívánalmak csakis az alapvető létfenntartási költségek fedezésére irányulnak. Méltányosnak tartott jöve- delmezésükkel szemben a járás képesítés nélküli óvónői fizetési átlaga 965, az alsó tagozatos nevelőké 1220, a felső tagozatosok összkeresete 1185 forint. Igényük, azaz legszükségesebb kiadásaik fedezéséhez szükséges összeg tehát egyik kategóriában sem haladja meg az ötszáz forintos béremelést. A képesítés nélküli nevelőket érő környezeti ráhatások nagyobb része pozitív, kedvező irányultságú. Pályájuk felé elsősorban családjuk véleménye ösztönzi őket, munkatársaik vélekedése már nagyobb megosztottságot mutat, míg baráti-ismerősi körük inkább közömbös avagy negatív beállítottságú. Érdekes, különösen a szaktárgyak oktatóinak foglalkozását ítélik meg kedvezőtlenül, viszont egyetlen óvónő sem jelezte, hogy pályáját valamilyen szempontból elítélhetőnek vélnék. A pálya szeretete, a hivatástudat a pedagógia emberközpontú világában alapvető követelmény. Sok esetben pótolhatja a szakmai felkészütség, a hozzáértés tárgyi tudását, átsegítheti a nevelőket az oktató-nevelő munka számtalan nehézségén, buktatóin. Ennek ellenőrzésével több kérdés is foglalkozott. Arra a felvetésre, hogy a megkérdezett elvállalná-e 1500 forintos adminisztratív munkakör betöltését a lakóhelyén, negyvenötén tagadóan válaszoltak. Ez az összeg — mely hozzávetőlegesen egyezik az előbb tárgyalt jövedelemigényekkel — csupán öt pedagógust csábítana el. E kérdéscsoportra kapott válaszok minden eddiginél jobban bizonyítják, hogy a kiskőrösi járás községeiben dolgozó pedagógiai végzettség nélküli nevelők túlnyomó többsége élethivatásnak tekinti ideiglenes foglalkozását. A kedvezőnek nem minden esetben mondható munkakörülmények, az alacsony jövedelem, a fáradságos napi oktató-nevelő munka ellenére is. A tapasztalatok szubjektív általánosítása 1. — A képesítés nélkül, nevelők az oktatási szakemberek ideiglenesen állandósult hiányát pótolják, s így fo tos társadalmi szükségletet elégítenek ki __ 2. — Ennek ellenére m gbecsülésük csekély, mondhatni a szakma inasainak szerepére kényszerítettek. 3. — Elméleti-gyakorlati tudásuk híján nem tölthetik be diplomás pályatársaik helyét, de többségük minden erőfeszítést megtesz feladatai ellátására, mert hivatás- tudattal látja el munkáját, a pedagógia legnehezebb, legtöbb fáradtságot igénylő „külterületein”. 5 Forrás 65
