Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Szodfridt István: Homoki erdők - üdülőerdők
forma értékes kiegészítője: az erdei kirándulás lehetősége. A bajai Petőfi-sziget ma még kialakulatlan, elsősorban szintén vízi sportolásra ad majd alkalmat. A kétféle üdülési forma — vízi és erdei — szerencsés összekapcsolódása valósul meg a tőserdei és a kunfehértói üdülőtelep környékén. A megye városai közül Kecskemét, Kiskunfélegyháza és Kiskunhalas közelében vannak nagyobb tömegek befogadására is alkalmas erdőtömbök. Kalocsa környékén ilyen nincs, Baja város üdülőerdejének kérdése is még megoldatlan. Erdők ugyan vannak a Duna mentén, a város közelében is, de a nemzetközi hírnévre szert tett vadászati körülmények miatt itt nem kívánatos a tömeges mozgás. Mit kell hát tennünk, hogy a felsorolt, elég mostoha vagy csak a jövő lehetőségeit magába rejtő adottságokat jobban kihasználjuk? Vegyük sorba: 1. A városok közvetlen közelében ki kell jelölni azokat az erdőtesteket, amelyek nagyobb tömegek kirándulására leginkább megfelelnek. Miért hangsúlyozzuk a közeli fekvést? Erre vonatkozóan egy nyugatnémet felmérést idézünk. Az egyik város közvetlen közelében fekvő erdőt városfejlesztési célokra igénybe kívánták venni. Gazdaságossági számítást készítettek, melyik megoldás az olcsóbb: 1. kivágni az erdőt és beépíteni, 2. kivágni és helyét lazán beépíteni sok parkkal, zöld felülettel, 3. meghagyni az erdőt, helyette egy régi városrészt szanálni és ott építkezni. A gazdaságossági számítás az utóbbi mellett szólt. A választott megoldás előnyei a következők: ha levágják az erdőt, a kirándulni vágyóknak 15—20 km-rél távolabbra kell utazniok, az több kiadással jár. A hosszabb és gyakorta zsúfolt közlekedés miatt idegfeszültséggel és pihenést nem szolgáló bosszúsággal indul a kirándulás. De a legfontosabb az, hegy a megnövekedett távolságot már sok ember egyáltalán nem vállalja, ezért el sem indul. Egy jelentős réteg számára tehát ily módon megszűnik a kirándulási lehetőség. Az erdők kiválasztásakor tehát alapvető követelmény a közeli fekvés. A kiválasztott erdőtömbre külön üzemtervet kell készíteni. Erre azért van szükségt mert az elsősorban fatermesztést szolgáló erdőgazdálkodás a rendelkezésre álló területek minél jobb kihasználására törekszik. Ennélfogva — alföldi viszonylatban — az utakon és nyiladékokon kívül nagyobb rálátást kiváltó, távlatokat és az erdők alak- és színbeli változatosságát kellően megmutató levegős térségek, nagyobb tisztások kialakítására általában kevesebb figyelmet fordítanak. Az üzemtervnek kell meghatároznia a szabad terek arányát, a több dimenziójú erdőszerkezet kialakításának módját, a táji jellegnek megfelelő erdei „építészeti” stílust. Ily módon — mint egy román szakíró megjegyzi — „a közjóléti turisztikai erdők üzemtervezésének erdészeti technikai és művészi munkává kell válnia”. 2. Az üzemterv tartalmazza a gazdálkodási előírásokat. Ennek alapelve az, hogy a természetes állapotot lehetőleg mennél jobban megközelítsük. A mesterséges erdők helyén aligha lehet rövid idő alatt természetes összetételben visszaállítani az erdőket. Ennek nemcsak időbeli akadályai vannak, hanem az is, hogy időközben nagyarányú lecsapolások és más műveletek folytán az elöregedett tölgyeseket vagy sok helyütt a fehérnyárasokat sem lehet már felújítani. A Duna—Tisza közi homok jellemző sajátossága az, hogy kis területen belül mozaikszerűen változik a termőhelyi minőség. Ezért elaprózott, kis területen belül is változatos fafajösszetételű erdőket kell létrehozni. Hogy ezt meg lehet csinálni, arra szép példa a kiskunfélegyházi erdő. Sokféle nyáras, akácos, különböző összetételű állományok váltakoznak egymással látszólag tarka összevisszaságban, valójában azonban nagyon is tudatos rend szerint. Csupán a megfelelő vonalvezetésű sétautakat kellene kiképezni ahhoz, hogy az erdő szépsége kellően érvényesüljön. 3. A kijelölt üdülőerdőkbe gondosan tervezett sétautak szükségesek. Kanyargós, a jellegzetes helyeket felkereső vonalvezetés az ideális megoldás. Mindenképpen 58
