Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - SZEMLE - Rácz-Székely Győző: Kurkó Gyárfás: Nehéz kenyér
dasi azért Nádasi marad”. Egyetlen rokonszenves tulajdonsága a föld iránti kissé anakronisztikus szeretete: „Ti már nem fogjátok tudni — mondja unokájának —, hogy mi a föld. Amely a kenyeret termi. Nem fogjátok szeretni a földet. A gép nem szeretheti, hiszen annak nincsen szíve. Elárvulnak a barázdák, nem érzik majd a szerető kezek si- mogatását. . .” Érdekes, értékes és tanulságos regény a Döglött gránát, még akkor is, ha végső tanulságát csak Nádasira, mint egyedi esetre fogadjuk el érvényesnek. Kovács György műve — amelynek gazdag nyelve külön elemzést érdemelne — egészében hiteles képet ad a faluról, a vezetőkről csakúgy, mint az egyszerű dolgozók mindennapi gondjairól. BENKŐ ÁKOS Kurkó (jyárfás: nehéz kenyér, Kurkó Gyárfás, ez az egykönyves erdélyi író a magyarországi nagyközönség számára teljességgel ismeretlen. Munkásmozgalmi tevékenysége is inkább a történészeket mozgósítja cselekvésre. Jogosan merül fel a kérdés két évtized távlatából: mi maradandó ebből az egykönyves írásművészetből. A memoárban mindig a külső jelenségnek az írói egyéniség által való interpretálása a perdöntő: az, ahogyan elmondja a valóságot. Maradandó tehát mindenképpen a szülőföld, Csík, hiteles, szinte folklórszerűen szociografikus leírása. A szülőföld mindennapi keserves életének, népszokásainak, népművészeti és népviseleti sajátosságainak megőrzése. S mindezt egy felnövekvő gyermek szemével láttatva, ahogyan ez a világ is teljesedik. Úgy, ahogyan életkori sajátosságainak megfelelően más és más érdekli a valóságból. Tamási Áron neve kerül ellenpontozásként tollvégre. Tamási Udvarhely írójaként a székely- ség sírva kacagó arcát rajzolta meg örökérvényűen. Kurkó népe közelebb él a havasokhoz. Az Olt felső folyásánál, a Hargita tövében, a lehető legzordabb tájon fekszik Csíkszentdomokos, Kurkó faluja. E komorabb környezet ridegebb szemléletet, puritánabb szerkesztést és nyelvet eredményezett. Kurkó önéletírása egy feltáró írói szándék keretében vall szűkebb hazájáról, szülőföldjéről. Az első világháború utáni Szentdomokos életéről kapunk hiteles, eredeti korrajzot. A regény osztálylégköre hozza magával az írásmű pártosságát. Szervetlenül ékelődik azonban mindez az epika testébe, mivel a felnőttkori politikai-társadalmi ismeretek visszacsatolása programossá deklarálja a plebejus-népi elkötelezettséget. Ugyanakkor hűsége a nehezen termő földön a kenyérért birkózó székely szegényparasztsághoz, s a későbbi, politikus korából visszavetített vasas mozgalmiság nem egymást keresztező hatóerők. Csupán a stílus egyenetlenségét húzzák alá. Ami varázslatossá teszi mégis ezt a keserű gyermeki világot, az a heroikus küzdelem a mostoha sorssal. A munka szépsége. Az élet küzdőképességének, a létért folytatott elszánt harcnak izmot fárasztó, szívet üdítő érzése. Vannak hiányosságai is a regénynek. Először Is a szociografikus teljességhiány. A sajátos erdélyi történelmi-társadalmi tényről, a nemzetiségek együttéléséről alig tájékoztat — csupán szűkszavúan, egy bátyjával történt csendőrségi ügy kapcsán. Gyengéje a stílusbeli fogyatékosság is. A leíró, elbeszélő részekben bőven buzog a nyelvi gazdagságforrása, de a dialógusoknál csikorog a nyelvezet. A csíki tájnyelv ismétlődő szóhasználatai, e nyelvi sztereotípiák fellazítják a szerkezetet, ellaposítják a stílust. Egyenetlen könyv Kurkó Gyárfás könyve. Félbeszakadt vállalkozásának szerteágazó összefüggései és a viszonylag rövid időt felölelő „dokumentációja” azonban így is szervesen egészíti ki a Tamási Ároni művet, úgy, ahogyan azt kiegészíti Tamási Gáspár emlékezése is. RÁCZ-SZÉKELY GYŐZŐ 96
