Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Gál István: Arany János és az angol irodalom
iió múlt GÁL ISTVÁN Arany János és az angol irodalom Németh László írta meg, hogy a magyar irodalom három kimagasló személyisége teljesen a görög és az angol irodalom igézetében élt és ezek felé terelte tanítványai figyelmét. Aranyt, Péterfyt és Babitsot említette. Már 1914-ben megállapította Kardos Lajos, egy kitűnő Arany-disszertáció szerzője, hogy az angol irodalom legnagyobb fordítója és terjesztője a magyar irodalomban Arany János. Azóta Babits és Kosztolányi melléje sorakozott, sőt az utóbbi évtizedekben Szabó Lőrinc, Vas István és Weöres Sándor szintén nyomdokába lépett. Mégis az angol irodalom évtizedeken át való fordítói és szerkesztői terjesztésével Arany egyedülálló jelenség marad. Arany angol nyelvtudása Arany Debrecenben, a magyar—angol kulturális kapcsolatok ősi fészkében, a kontinens első angol nyelvtanának megjelenési helyén, az angol puritanizmus és felvilágosodás egyik hazai tűzhelyén már diákkorában közel került az angol nyelvhez és irodalomhoz. Göttingai végzettségű kedves tanára, Sárvári Pál, már 19 éves korában lelkére kötötte: „Csak Seksz- pirt, Sekszpirt, Domine!” Az első angol nyelvtant, benne Hamlet monológjával, Szilágyi István barátjától kapta. Először csak barátkozott a nyelv furcsaságaival, de csakhamar nekilátott magyar tanuló részére való használhatóvá tételéhez, valóságos nyelvészként feküdt neki. A nagyszalontai Arany-Múzeumban őrzött töredékkönyvtárából csak nemrégiben publikálták Kolozsvárt angol nyelvtanainak és szótárainak bejegyzéseit. Magyar klasszikusok között egyedülálló teljesítmény Arany dokumentált érdeklődése az angol nyelv iránt. A helyes kiejtésnek saját maga dolgozta ki egy rendszerét. Az angol ejtés huszonegy jelét maga ötlötte ki, s hogy mennyire szakszerű, elég arra utalni, hogy a mai angol nyelvészet huszonnégy átírást ismer. Az angol kiejtés szabályait, mint ezt Tompának írta, hexameterbe is foglalta. Az angol nyelvtan háromszáz szabályát saját maga állította össze. Sajnos, ezek az írásai 1945-ben a Voinovich-villában elégtek, de a Nagyszalontán fennmaradt angol nyelvtanok és szótárak bejegyzései így is olyan kiterjedtek és alaposak, hogy azok nyelvészeti földolgozása föltétlenül szükséges az angol nyelvtanulás magyarországi történetének megírásához. Kedvenc angol kisszótárát újra köttette és még a 60-as években is használta. Arany László jegyzi föl, apja egyszer megjegyezte neki, hogy ő már több angol szót tud, mint amennyit az a szótár tartalmaz. A Tisza-családnál való nevelősködése idején találkozott az első élő angollal, akitől a kiejtés elsajátítására órákat vett. De később Nagykőrösön és Pesten kollégái és barátai között számos olyan jeles író és közéleti ember akadt, aki a reformkorban és a Kossuth- emigrációban hosszabb időt töltött Angliában. így Nagykőrösön tanártársai közül Men- tovich Ferenc, Salamon Ferenc, Szabó Károly, Szász Károly, Szilágyi Sándor és Tömöri Anasztáz tudott jól angolul, és éppen Kőrösre való kerülése idején jött haza angol egyetemekről a tizenhat nyelven értő Ács Zsigmond. De nemcsak angol nyelvtudását illetően, hanem általában Angliáról, az angol irodalomról és történelemről való tájékozódásában is nagy segítségére volt az ún. irodalmi Deák-párt valamennyi tagja, különösen Csengery Antal, Eötvös József és Kemény Zsigmond, akiknek nemzetközi érdeklődése elsősorban Anglia felé irányult. Rajtuk kívül az Akadémia épületében lakó szomszédja volt a reformkor legnagyobb terjedelmű útinaplójának szerzője, Tóth Lőrinc és a Kossuth-emigrációnak az angol társadalmi-szellemi életben annyira jártas alakja, Rónay Jácint. Arany maga fordította angolra Dante-versét, a Bánk bánból is több részletet átültetett. Mint az Akadémia főtitkára, az ő tisztje volt hivatalos értesítést küldeni a megválasztott külföldi tagoknak, ezek között pedig a viktoriánus irodalom és tudomány számos nagysága szerepelt. Angol nyelvtudásának nyelvészeket megszégyenítő alaposságára értékes dokumentum több kritikája kortársai Shakespeare-fordításairól. De elég egyetlen apróságra utalni: a „Wohl Janka emlékkönyvébe” című apró versére, amelyben a like és love jelentésárnyalatáról folytatott vitát örökíti meg. 34
