Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 4. szám - Dénes Zsófia: Egy kis séta a váradi hársfasoron
U. i. Belőled kisugárzott biztatás, hogy írjak, nem maradt hatás nélkül, állandóan dolgozom, szedem rendbe és össze adataimat, és sietek, igyekszem — csak nem tudom, a kivitellel meg tudok-e birkózni.” Ebből a levélből is kitűnik, hogy biztatásomra kezdte el az adatok gyűjtését, emlékeit is feljegyez- gette, mindent csak cédulákra, de az is kiviláglik, hogy a könyv megírására nem vállalkozhatott. A vele folytatott levelezésemből sajnálatomra még csak egy jóval későbbi levele maradt meg, melyben a szerzői jogra nézve tesz ajánlatot. Ezt a levelet is majd közlöm. IV. Amikor már nyakig benne voltam a könyv átszerkesztésében, hogy ne mondjam megírásában, ahogyan azt Bölönivel megbeszéltem, érkezett hozzám Nagyváradról Tabéry Géza következő levelezőlapja: I9S6. III. I I. Kedves Zsuka Asszonyom! Élet helyett órákra gondolok, amikor több mint egy évtized múltán írok. Remélem, jó egészségben van, ami legfontosabb. Ez a levelezőlapom próbaballon, hogy megkapja-e soraimat. Szeretném, ha válaszolna, s akkor én is sok mindent bővebben írnék, jelenleg csak annyit, hogy megcsináltam Váradon az Ady-Múzeu- mot. Múzeográfusi minőségemben fordulok most kedves Zsuka Asszonyomhoz következő kérdésekkel, illetve kérésekkel: I. Múzeumunk könyvtárából hiányzik az Élet helyett órák. Van-e magának egy ,,múzeális” példánya? 2. Hol szerezhető be a Zsuka—Fehér Dezsőné- féle Ady—Léda-életrajz? Megjelent-e vagy gépelt kéziratnak hol bukkanhatnánk nyomára? Ha olyan kedves lesz, és Adyra, Fehérnére, Kilényi Irmára és némileg Tabéryékre visszaemlékezve, válaszolni fog soraimra, a továbbiakról részletesebben írok. Addig is sokszor csókolja kezét öreg híve: Tabéry Géza Sietve válaszoltam neki, és örvendeztem, hogy amikora legnagyobb szükségem lehet reá, újból megvan a legfontosabb váradi kapcsolódás. Erre kaptam tőle Nagyváradról az 1956. április 4-én kelt levelet: Drága Zsuka Asszonyom! Ki nem mondható örömet szerzett levelével. „Világok pusztulása” után, hogy Ady szavaival éljek, sokáig azt sem tudtam, él-e még. Most végre sikerült megtalálnom magát. Bár Zsuka úgyis él nálunk az Ady-múzeumban, a hűvösvölgyi szanatóriumban írott cikkekben és egy kissé megfakult fényképen; utóbbin rajta dedikációja: „Ady Endrének Zsuka rossz képe, egész szeretete és szomorú szíve, mert ma utazik el. 1913. dec. 14.-én.” Ó, az Ady-araság periódusa! Ám de ne engedjem át magam szentimentáliák martalékául, ha mint múzeografusé igaz kedvemrevaió múltbanézés is. Nagyon várom és előre is köszönöm fáradozásait, hogy az Élet helyett órák és Az ismeretlen Ady köteteket szíves lesz felhajszolni és múzeumunk számára megküldeni. És most,drága Zsuka, kénytelen vagyok még beszámolni a maga megjelenendő Ady—Léda- könyvével kapcsolatban egy ügyről, amelybe úgy estem bele, mint Pilátus a credóba. Február 24-i keltezéssel levél érkezett címemre Budapestről Páll József budapesti (V. Galamb u. 31.) lakos újságíró elvtárstól. Páll arra kért, adjak neki felvilágosítást Fehér Dezsőné Léda-kézirátának sorsáról, amelynek Váradon kell lennie. Ezt a felvilágosítást a Magyar Irodalomtörténeti Társaságra való hivatkozással kérte. Levelére azt válaszoltam neki, hogy tudomásom szerint a kérdéses kézirat „illetékes helyen” megvan Váradon, de miután tudtam, hogy ezt a kéziratot Fehérné magával közösen szülte, az „illetékes helyet” neki nem jelöltem meg. Ady-ügyről lévén azonban szó, még Zsuka levelének vétele előtt részletesebben utánanéztem az „illetékes helyen” a kézirat-ügynek. Ott — Magával pontosabban közlöm — dr. Kotzó Jenő volt közjegyzőnél alábbi felvilágosítást kaptam: Fehérné 1944-ben, közvetlenül a deportálások előtt megőrzésre átadott Kotzónak egy nagy iratcsomót, a Léda- és egyéb másik két Ady-asszony, az Ides- és Csinszkáról szóló visz- szaemlékezéseit "írta Fehér Dezsőné” jelzéssel. Ezt a gépelt kéziratot Kotzó megőrizte s mint egykori közjegyző kötelességének tartja, hogy azt csak Fehérné jogos, igazolt örököseinek szolgáltassa ki, bár ilyenek eddigelé nála nem jelentkeztek. Egyelőre a kéziratot nekem sem volt hajlandó betekintésre sem átadni, ellenben saját tartózkodó álláspontjának motiválására megmutatta nekem Fehérné szerződését az „Új Hang” egykori könyvkiadóvállalattal 1944. március 14-i keltezéssel, amelyhez mellékelten ott van egy írásbeli ajánlat, amit Zsukának tettek, hogy 1500 pengő lefizetése ellenében mondjon le minden társszerzői jogosultságáról. Található még az iratok között Zsukának egy elismervénye arról, hogy egy csomó Ady-dokumentumot (fényképeket, leveleket etc.) Fehérnétől a könyv kiadása céljából átvett. Nincs ellenben az iratok közt Zsukának semminemű írása sem arról, hogy az 1500 pengőt átvette volna, vagy hogy a társszerzőségről lemondott volna. Semmi fogalma Kotzónak arról, hogy az iratok létrejötte után történt-e még valami megállapodás, 36
