Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 3. szám - HAZAI TÜKÖR - Kunszabó Ferenc: Alfa és Ómega (Portrévázlat Mészöly Gyuláról)
fontos, ami eddigi életében — az addigi magyar életben — nem kezdődhetett. S ki- nek-kinek a munkahelyén, a hivatásában kell kezdeni: gyalog tette meg az utat. Itt szétzilált állapotokat talált, de nem csüggedt. Tavasszal már növényeket vetett, és áthúzódó kísérleteit folytatta. A munka állomásai „Igen, maradjunk az állomások kifejezésnél, ám csak úgy, ahogyan az expressz teszi: olykor megáll, fújtat, vizet vesz, üzemanyagot, de már mozdul is tovább, mert szívja a távolság." A kecskeméti konzervgyár jórészt már a háború előtt a paradicsomsűrítésre rendezkedett be. Fentebb láttuk, hogy az ország valutakészletében milyen jelentős tényező ez a termék. Ezt most megtoldhatjuk: nem mindegy, hogy ezt az exportcikket milyen olcsón állítjuk elő, és milyen minőségben tudjuk kivinni. A vetőmag megbízhatósága, a termés színe és szárazanyag-tartalma a perdöntő itt. Egyetlen példát. Ha a paradicsom szárazanyag-tartalmát csak fél százalékkal sikerül növelni, az a feldolgozásban országosan, mert nemcsak Kecskeméten sűrítenek, mintegy 100 millió forint energiamegtakarítást jelent évente! A kecskeméti kísérleti telep ezt a nagyon komoly feladatot kapta 1947-ben. Témafelelős: Mészöly Gyula. A szárazanyag-tartalom ekkor általában 5 százalék volt, a paradicsom színe nem elég élénk, és a vetőmagok megbízhatatlanok ... Az első eredmények 1952 nyarán jelentkeztek: a világszerte szokásos csíraátültetést alkalmazva, sikerült egy megbízható egyenletességgel kelő, élénkpiros színű és nagyobb szárazanyag-tartalmú fajtát előállítani. Mikor ez állami minősítés céljából nevet kellett kapjon, akkor Mészöly Gyula a formanyomtatványra néhány pillanatnyi gondolkodás után azt írta be: Kecskeméti 363-as! És felkiáltójelet is tett utána, a minősítéskérő eljárásban teljesen szokatlan módon. Mikor már jó paradicsom teremhetett volna, hirtelen felütötte fejét egy új probléma. A paradicsom minden betegséget felvesz, „de csak két esetben: ha esős az év, vagy ha száraz az év”. Harmadik eset pedig ritkán adódik. Legalábbis Magyarországon. A betegség pedig hirtelen támad és fénysebességgel terjed. Volt olyan év, hogy egészen augusztusig rekordtermés ígérkezett, s akkor tíz nap alatt elveszett az ország várható kontingensének negyven százaléka! Többszáz millió forint. A vadfajták teljesen ellenállók. Ezért a nemesítők rendszerint ezekhez nyúlnak vissza, mégpedig a hagyományos módon: csíraátültetéssel, a vadat apának, a kultúrnövényt anyának használva... A keresztbeporzással is kísérleteztek már sokan, de mindig eredmény nélkül. Mészöly Gyula azonban makacs ember volt. Több ezerszer próbálta megtermékenyíteni a vadfajta hímporával a kultúrnövény bibéjét; gyümölcs még csak lett olykor, mag azonban soha. Ám Mészöly Gyula még mindig makacs volt, s több évi sikertelenség után hirtelen ötlettel a vadfajt használta anyának, a kultúrnövényt pedig apának . . . No, ezt is próbálták már mások is, csakhogy a kísérletekből eladdig gyümölcs se lett. Miért sikerült hát Mészöly Gyulának?... A részletekbe nem mehetünk bele: a talaj, tápsók, hőmérséklet, időpont megválasztása — mind-mind a szakma olyan rejtelme, mellyel egy laikus írás nem foglalkozhat. Ezerkilencszázötvenötben következett be a csoda: az újfajta heterózis nem csupán gyümölcsöt, hanem magot is hozott! A jegyzőkönyv tanúsága szerint éppen hetet. Ezeket következő tavasszal elültették — és a napok attól kezdve egyetlen révületben 36
