Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - SZEMLE - Seres József: Niklai Ádám: Szeretők - Körber Tivadar: Újfalussy József: Bartók Béla
A regénypályázat második díját Major Nándor kapta Hullámok c. regényéért, amely azóta Újvidék város Októberi-díját is meghozta a nálunk sem ismeretlen prózaírónak, esszéistának és publicistának egyaránt rangos szerzőnek. Major már 1959-ben elnyerte a Vajdaság legjelentősebb irodalmi díját, a HÍD-díjat Vereség c. novellás kötetével. De újabb könyvei, a Büntetés és az Esti órák is — az előbbi elbeszéléseinek, az utóbbi esszéinek és tanulmányainak gyűjteménye —figyelmet érdemlő, értékes alkotások. így érthetően nagy várakozással vettük kézbe a Hullámokat, amely vitathatatlanul új színt jelent az író szépprózájában, de egészében elmarad korábbi teljesítményei mögött. Pedig Majornak most is van gazdag élményanyagra támaszkodó komoly társadalmi mondanivalója, mindenekelőtt a háborús nemzedék különböző típusairól és a ma ifjúságának egy bizonyos rétegéről. Mindezt érdekes és izgalmas olvasmány formájában igyekszik az olvasó tudomására hozni, olyannyira izgalmasban, hogy az állandó feszültség biztosítása érdekében a bűnügyi regény elemeit is bőven felhasználja. A hibátlan logikával szerkesztett regénynek azonban nem válik javára a véletlenekkel és meglepő rejtélyekkel zsúfolt cselekmény túlbonyolítása. A váratlanabbnál váratlanabb fordulatok, a hősök közötti rendkívül bonyolult kapcsolatok alakítása, majd fokozatos kibogozása ugyanis nemcsak az olvasó érdeklődését kötik le, hanem a regényíróét is, aki gyakran megfeledkezik a felvetett társadalmi kérdések alaposabb kibontásáról és az elmélyültebb jellemábrázolásáról, mivel elsősorban a meseszövésre, a késleltetésre és az egyébként bravúros befejezésre koncentrál. így a Hullámokat, a társadalmi, a lélektani és a bűnügyi regénynek ezt a sajátos ötvözetét nem tarthatjuk igazán sikerült regénynek, csupán a tehetséges és sokoldalú író érdekes, olvasmányos és gazdag, de sok jel szerint elsietett és rendezetlen munkájának. BENKŐ ÁKOS NIKLAI ÁDÁM: Szeretők Mennyi szomorúság, mennyi fájdalmas sikoltás! Es milyen konok, kemény küzdelem a szabadulásért! Küzdelem az ezerárkú élet cselvetései, prózai kegyetlensége ellen, amely ott kísért az élet minden zugában, ott volt, ott van ma is az apokaliptikus létben, történelemben. Ez a legnagyobb élménye Niklainak. Nem mintha menthetetlenül reménytelennek látna mindent, hanem mert ez ellen támad költészetének minden erejével. „Kiáltozom, és néma vagyok” — panaszolja egyik versében. Hinni szeretne, de tántorgó lépteivel hiába keresi a biztos utat. „Plakát” című versében zuhan legmélyebbre a reménytelenségbe, de vívódásai mögött még ebben is ott izzik életszeretete, mint ahogy egyéni életének sok fájdalma, testi-lelki szenvedéseinek keserűsége is színezi verseit. Mégis, talán igaza van a Kiadónak, amikor ezt írja a fülszövegben: „A második kötetes kitűnő költő költészetének lényege a lázas, nagy életszeretet, a mindennapi élethez való makacs és megható ragaszkodás.” Valóban, Niklai versei életért kiáltó versek. De ez az élethez való ragaszkodás nem makacs, vagy legalább is nem egyszerűen a léthez való ragaszkodás. Az élet nála nem az egyéni létezést, hanem az emberibb, igazi jövőért vívott küzdelmet jelenti. Képei plasztikusak, s ezt csak erősítik gyakran meglepő párhuzamai. A szállás, védelem nélkül, félve szerelemre vágyó igaz szeretőkről festve képet így vált át hirtelen egy párhuzammal a „Szeretők” című versében: „énbennem borzong szomorú testetek, hiszen arcomat én is vad, félő, ijedős és bízó vággyal hajtom türelmetlenül remegő térdére örökös jegyesemnek a Jövőnek”. Ez a jövőért harcoló láz szülte a „Rapszódia két hangra” című, eddig talán legnagyobb versét is. Költészete még kereső, de tud finom pasztellképeket festeni (Ősz, Töprengő, Feleségemnek, Nap stb.), izgatottan, szenvedélyesen vitázni (Naplójegyzet, Rapszódia két hangra stb.), sőt ritmusos játékkal tündökölni (Kör). És sohasem szakad el a valóságtól. Még látomásai is valóság- hitelűek. Képeinek plaszticitása, párhuzamainak erőteljessége mellett éppen ez emeli hatását, jelentőségét. SERES JÓZSEF ÚJFALUSSY JÓZSEF: Bartók Béla A könyv a zeneszerző halálának 25. évfordulójára jelent meg, s Újfalussy korábbi Bartók-tanul- mányának némileg bővített, átdolgozott változata. A „Kis zenei könyvtár” sorozatban 1965- ben megjelent két kötet már annak idején is sikert aratott, a szerző ezért a művéért kapott Kossuth-díjat. Indokolt volt Újfalussy könyvének új kiadása. Az utóbbi években megnőtt Bartók zenéje iránt az érdeklődés: felismerve benne századunk klasz- szikusát, egyre többen akarják jobban megérteni művészetét. Az életmű részleteire, egyes művekre vonatkozó publikációkat sokfelé találhat az érdeklődő. Újfalussy sokszor hivatkozik is a különböző életrajzi és tudományos mun kákra, a könyv előszavában is az összegzés fel 91
