Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - JEGYZETEK - Hatvani Dániel: Egy felfedező műfaj nyomában
Oet/iizetek. Egy felfedező műfaj nyomában Földhözragadt műfaj a szociográfia? Inkább földközeli ... A széppróza, a belletrisz- tika építkezik — valóságos elemekből teremt új valóságot —, a szociográfia feltár. Vagy patétikusabban: felfedez. A szociográfus kutató műszere mégsem állítható csak a regisztrálás szolgálatába; a való világra vonatkozó köznapi ismeretek helyett társadalmi mozgásfolyamatokat szabályozó törvényszerűségeket kell kikutatnia. S mégis úgy, hogy közben csak a tényekre van tekincettel. Ám ennél a pontnál ne menjünk tovább; nagy a kísértés valamiféle definíció össze- tákolására. Századunk első évtizedeiben kiderült: a fizikai világ fittyet hány a newtoni mechanika örrökkévalónak hitt szabályainak. Mennyivel inkább érvényes ez a sokkal összetettebb emberi társadalomra! Megközelítéséhez számtalan út vezet, de mindegyik csak egyszer járható végig. A szociográria műfaj és vállalkozás, ezért tarthat igényt a felfedezés rangjára. Máris a sokat Ígérő sorozat címénél vagyunk: Magyarország felfedezése . . . írók vállalkozása, de nem írói vállalkozás. Mozgalommá terebélyesült? A sorozat eddigi két kötete — Mocsár Gábor Égő arany és Varga Domokos Erdőkerülőben című könyve — erre enged következtetni. De, épp a fentiekből következően, a felfedezés nem szorítkozhat csupán a Szépirodalmi Könyvkiadó által gondozott sorozatra. Kunszabó Ferenc Parázson pirítani című kötete időrendben az említett két könyv megjelenése között hagyta el a nyomdát, de igényeiben, valóságkutató szenvedélyében méltán sorakozik a „felfedezéskötetek” mellé. Próbáljuk meg néhány odavetett gondolatban érzékeltetni: a három könyv szerzője milyen eredménnyel járta végig egyéni expedíciója útját; milyen „zsákmánnyal” tértek vissza — megérte-e az átélt kalandot. Fliszen szociográfiát művelni kalandos vállalkozás, s ennyiben a tudománnyal is rokonítható. De még a költészettel is! * Mocsár Gábor a hazai kőolajkutatás és -feltárás sztorikban sem szegényes „regényét” írta meg, Varga Domokos az erdők egyhatodnyi Magyarországát, Kunszabó pedig egynémely magyar vidék emberi-társadalmi arculatának változását rajzolta meg. Első látásra a felszínes odafigyelés a két felfedezésbeli kötet és a Parázson pirítani című gyűjtemény között alapvető különbséget érzékeltet: Mocsár és Varga az ország, a nép anyagi-tárgyi adottsága felé fordult, Kunszabót inkább a falvak, mezővárosok, nagygazdaságok, tanyák, isten háta mögötti majorságok lakóinak együttese, azok lelki és gazdasági motiváltsága, történelmünkben gyökerező sorsa, szociális tényezők által meghatározott szándéka, irányultsága vagy éppen boldogulása érdekelte. A kőolaj, a földgáz, a termálvíz millió évek óta erjed, buzog, bugyborékol a föld mé- hében, „csupán” meg kell találni és a felszínre kell hozni, kielégítendő a civilizált világ mind mohóbb energiaéhségét; az erdők és a bennük rejtőző-szaporodó vadállomány is végigkísérték népünk történelmét, jelenkori gondozásuk és gazdasági felhasználásuk látszólag nem igényel mást, mint szakmai hozzáértést és felelős vállalati tevékenységet, ám a települések, embercsoportok, de még az egyének léte is sokkal képlékenyebb anyag, megközelítésük amazokénál több kockázattal jár, az ítéletalkotás ezerszerte több meggondolást igényel az „igen” vagy „nem” kicsontozott alternatíváinál. 71
