Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Gyárfás Endre: A cseppek (egyfelvonásos)
(A Lány már a könyvespolcra mászott, most felsegíti apját is. Az Anya a kisasztalon áll, lábát és szoknyáját emelgeti.) ANYA Ha nem éred el a szerelőt, fiam, üzenj a gondnoknak! APA Hogyan üzenjek, nem mondanád meg? Lenn lakik a szuterénben. Legalább volna egy ételliftünk! ANYA Lekiabálhatnál az ablakon. LÁNY Heuréka! Az ablak! A közlekedő edények! ANYA Mit akarsz az edényekkel? LÁNY Nyissátok ki az ablakot, amíg el nem éri a párkányt a víz! ANYA Miért? LÁNY Mert akkor kifolyik az ablakon, és nem nő tovább. A maradékot meg kiszivattyúzzuk. APA Igaza van a gyereknek. Nyisd ki az ablakot, lányom! Még nem késő. LÁNY Anyuka közelebb van hozzá. ANYA Apád neked mondta. A gyerek engedelmeskedjék a szüleinek! LÁNY A szülők óvják meg a gyermek egészségét! Reumát kapok a nedvességtől. (Énekel.) „Yellow submarine, yellow submarine...” (Papírhajókat hajtogat, és tologatja őket a láthatatlan víz színén.) ANYA (Hisztérikusan.) Az ember felneveli a magzatát, aztán itt van, tessék, visszafelesel, parancsolgat a szüleinek, itt van, tessék . . . APA (Határozottan.) Elég! Tárjátok ki az ablakot! (A Lány a fotelra, az asztalra lépkedve, nagy nehezen a szoba másik végébe vergődik. Lemondóan megáll.) LÁNY (Fejhangon, mint a viccben.) „Már késő.” Már túlemelkedett a párkányon, és az ablak befelé nyílik. APA Úristen! Most mi lesz? LÁNY (Énekel.) „Minden vízbe mártott test, kisangyalom, a súlyából annyit veszt...” Anyuka úgyis fogyni akart. ANYA Pimasz. Ebihal. LÁNY (Éviekéivé.) Nyugi, nyugi, nyugiság! Van még levegőnk! Legalább egy köbméter per kopoltyú. APA Most már igazán szólni kellene a szerelőnek. Nem látjátok a telefont? LÁNY Lent maradt a balfenéken. Nagyobb a fajsúlya, mint a vízé. ANYA Ilyenkor persze nagy tudós vagy. APA Ilyenkor persze nagy tudós. LÁNY (Parodizálva.) Ilyenkor persze nagy tudós vagyok! APA (Ijedten.) A székek! Atyaúristen, a székek! Abszurdum! ANYA Mi az abszurdum? APA Az, hogy a székek fából vannak meg kárpitból, mégsem jönnek fel a víz felszínére ANYA (Hisztérikusan.) A székek! LÁNY Talán elfelejtettétek, hogy a székekbe rejtettétek a nagyapi aranycuccait, hogy legyen valami végveszély esetére. A fajsúly! EGYÜTT A fa j s ú I y ! (Anya és Lány átugrálnak a bútorokon, és felkapaszkodnak a polcra az Apa mellé.) APA A súly! ANYA A faj! LÁNY A fej! APA Asüly! ANYA Süllyed a herendi vázám! 14
