Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Vera - Berkovits György - Fóti Péter: Szabolcsi tetők
aki pedig bevallottan kritizálni akart. A falu valamennyi házába bevezették a villanyt, két új szolgálati lakás épült, az egyiket az alagsorban élő pedagóguscsalád kapja meg, a tanácsháza összedőlt, tavaszra újat építenek, egészségházzal és még egy szolgálati lakással kombinálva, korszerűt 2 millióért. A negyedik ötéves tervben szereplő út és járda már most elkészül, hozzávéve azt, amit az újonnan épült házsorok elé építenek. A vegyesbolt és az óvoda megrongálódott, tehát tavaszra új ABC-áruházat és egy 30 férőhelyes óvodát adnak át. Új művelődési házra már nem futja, de felújítják, korszerűsítik a régit. Lemondás Márton István igazgatási főelőadó a jánkmajtisi községi tanácson. Fehérgyarmaton lakott, beteg feleségével és 3 gyermekével. Az öttagú család az ő 1870 forintos fizetéséből él, az egy főre jutó jövedelem tehát 374 forint. A jelenlegi árszínvonal mellett ez 226 forinttal kevesebb, mint a létminimum. Május végén a fehérgyarmati ház összedőlt, most Kisnaményban, szolgálati lakásban laknak — ideiglenesen. Az összedőlt ház helyén 149 ezer forintért újat építenek, kétszoba- konyhásat. Márton István 57 éves, felesége 48. Három fiuk van. A legidősebb tavasszal érettségizik a debreceni Vegyipari Technikumban — a Dunai Vasmű társadalmi szerződést ajánlott fel egyetemi éveire —, a középső a Gépipari Technikum másodikos tanulója ugyancsak Debrecenben, a legkisebb most végzi az általános iskola 8. osztályát. A legkisebb fiú ott ül a jánkmajtisi községi tanács irodájában, a munkaidő leteltét várja, hogy apjával együtt hazamenjenek. Öltözéke —a 0 fok körüli hideg ellenére — egy méretéhez képest túlságosan bő zakó, egy méretéhez képest túlságosan rövid nadrág és egy lábánál legalább két számmal nagyobb, elnyűtt és megtöredezett, valaha hegyesorrú fekete cipő, kockás flanelling, egy kötött sál. Az édesapjával folytatott beszélgetést fokozódó érdeklődéssel, de közömböst játszva figyeli, időnként helyeslőén bólint. Ha saját személyére terelődik a szó, tárgyilagosan közöl kiegészítő információkat. A Márton család mai költségvetése: mindkét középiskolás fiuk kollégiumban lakik, ezért 300, illetve 360 forintot kell fizetni. Az apa ezt az összeget havonta 5—600 forintra kerekíti, az étkezés pótlására, tanszerekre és zsebpénzre két-háromszáz forintot költhetnek fejenként. Ez a családnak összesen 1200 forint kiadás egy hónapban. Marad a házaspárnak és a legkisebb fiúnak a fizetésből 600 forint, plusz 521 forint családi pótlék, ami azonban elmegy a rezsire (gáz, villany) és a részletre vásárolt televízió, rádió, mosógép törlesztésére. Ténylegesen 600 forinttal gazdálkodhatnak, az egészet élelmiszerre költik. Ruhát nem vesznek, csak nagyon ritkán, akkor is a legidősebbnek, az továbbadja a másik két fiúnak, ha kinőtte. A legkisebb fiú még Nyíregyházán sem volt, moziban csak az iskolával, ha pénze lenne, csokoládét és jobb cipőt, s végre egy új öltönyt vásárolna. A Márton család holnapi költségvetése: 1971 tavaszától minden hónapban az új ház törlesztésére 540 forintot kell befizetniük. A részlet 1995. január 1-én jár le. Új bútort is kellene venni, mert a meglevő már húsz évvel ezelőtt is régi volt. Enniük kell, ruhát eddig sem vettek; miből fedezik majd? A két idősebb fiú kitűnően tanul, tanáraik szerint nagyon tehetségesek. Márton István azt szerette volna, ha mind a ketten egyetemre mennek. Jövőre a legkisebb fiát is középiskolába íratja, de miután végez, szakmát kell tanulnia. A család nem taníttathatja tovább. Az apa a másodikos fiúnak még nem merte megmondani, hogy esetleg nem tanulhat tovább. Amiről le kell mondaniuk, a két fiú egyetemi taníttatása, értelmiségi pályája. Ha az apa erre gondol, egyáltalán nem vigasztalja meg, hogy lesz egy új háza. Nem is vigasztalhatja — a kényszerű áldozat nem áll arányban az eredménnyel. Maradók Nagyhódos az épülő lokalizációs gáton kívülre szorul, a településre kimondták az ítéletet: megszűnik. Nagyhódos árvízsújtotta lakói már átköltöztek Méhtelekre, de akinek áll a háza, az nehezen mozdul. Krakkó Bélának szép, nagy fehér háza van, tízezer pengőért vette, az alapja beton és kő, állta a vizet; az épületben három szoba, konyha, előszoba, veranda, kamra. A portán található még istálló, nyárikonyha, csűr, sertésól, tyúkól, valamint 40 gyümölcsfa, 15—20 mázsa jonatánt, starkingot ad a gazdának. Krakkó Béla tsz-tag, tudja, hogy sokat ér a portája. A tévéből értesült arról, hogy megszűnik a község. Első reakciói ezek voltak: ,,A mi bőrünkön mentik meg az országot? Van olyan jó lakásom, hogy az unokáim is kipusztulhatnak innen. Most vegyek nyűgöt a nyakamba? Mi az életünket raktuk a portába.” Krakkó Béla nem érez magában annyi erőt, hogy mindent újra kezdjen, különösen, amikor az okát sem érti. Nem akar elköltözni, mindig Nagyhódoson élt, megszokta a községet, a fél falu rokona, a rokonságot nem szeretné elhagyni. A nyílt kérdésre, hajlandó-e elköltözni a faluból — ezt a választ adja: „Nehezen fogok én menni. Azzal könnyű volt elbánni, akinek a házát elvitte a víz. Az én portámért senki sem tud elég pénzt adni, csak a hurcolkodás egy vagyonba kerülne. . . hogy valaki jószándékkal elmenjen, azt az állam nem tudja megfizetni!” 46
