Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Vera - Berkovits György - Fóti Péter: Szabolcsi tetők
Kendi Pál főépítésvezető szerint itt kétszer annyi lakást adtak át, fele idő alatt, mint szoktak a „hátországban”. Ehhez kétszer annyi gép és kétszer annyi munka kellett. Létszámuk 30—40 százalékkal kevesebb volt, mint egy „hagyományos” építkezésen. Viszont nyolc óra helyett 14-et dolgoztak. Szombaton és vasárnap is. A vezetők megfigyelése szerint az árvízi katasztrófa nélkül sohasem produkálták volna ezt a tempót, tehát lelkesen és részvéttől hajtva dolgoztak. A több munkáért azonban több bér jár, ha valaki 14 órát dolgozik, természetesen elszámolják. A munkások így 3000 forint felett kerestek, amíg otthon átlagban csak 2100-at. Kaptak még célfeladatok teljesítéséért prémiumot is, ez a fizetésük 25 százalékát tette ki. De a vállalat árvíznél „szerzett” vesztesége kihat az éves nyereségre, tehát kevesebb részesedést kapnak a dolgozók. Az önfeláldozást továbbra is értékelni kellene, úgy, hogy a vállalat annyival kevesebb adót fizessen, amennyi a vesztesége volt. Tehát munkásaik a ráfizetést ne érezhessék meg, mert öntudatukat sem lehet kizsákmányolni. így is előfordult, hogy a fiatalabbak, a 20—30 évesek — bár önként jöttek — sokszor kifulladtak, volt, aki néhány napra hazaszökött a családjához. A hagyományos építkezéseknél a gyorsabb, lelkiismeretesebb munkát gátolja az átlagbér-gazdálkodás. Ha akkor is az „árvízi” béreket kapnák, 20—25 százalékkal gyorsabb és jobb munkát végeznének. Hibák A rendkívüli állapotból hibák is fakadtak. A legszembeötlőbb a típustervek árai körül támadt bizonytalanság, amely a lakások átadása után sem múlt el. A helyi OTP rendkívül gyorsan nyitotta meg a hiteleket, amikor még nemhogy árak, de tervek sem voltak. A helyreállítási albizottságnál javasolták Bojtos Istvánnak, az OTP megyei igazgatójának, hogy a legdrágább terv 210 ezer forint legyen. Ebből egységesen lejön a 27 ezres állami támogatás, tehát marad 183 ezer forint. Ez volt június végén. Július elején az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumtól megkapták a tervek újabb árait, amely szerint a legdrágább, az Sz—8-as típus 165 ezerbe kerül, az említett állami támogatás nélkül — azzal együtt pedig 192 ezerbe. Akikkel 210 ezerről készítettek szerződést, azok kaptak egy hivatalos értesítést az új árról és kölcsönszerződésről, de a régi kötvényt nem javították ki. Ezért aztán továbbra is bizonytalankodtak az emberek. Ezután látott napvilágot az ÉVM—ÁH 17/1970. számú rendelet, amely az Sz—8-as árát tovább csökkenti 144,5 ezer forintra (illetve 171,5 ezerre). Az új árat a sajtó nyilvánosságra hozta, de mivel az emberek kölcsönkötvényeire ezt nem vezették rá, a zűrzavar csak növekedett — háromféle ár maradt forgalomban, akkor is, ha csak egy volt a hivatalos. Amikor az ingatlankársegélyek kifizetésére került sor, tovább bonyolódott a helyzet: ezt a segélyt a megállapított utolsó árból levonják. De nem mindenki tudja, mert a kölcsönkötvényeken ezt sem jelezték. Ha valaki történetesen 40 ezer forint ingatlankársegélyt kap, akkor Sz—8-as épületére csupán 104,5 ezer forint kölcsönt kell visszafizetnie. (Természetesen a többi típusterv ára is hasonlóképpen módosult.) Ha az Sz—8-as legelső ára marad, akkor a havi törlesztés 760 forint, ha az utolsó — a segélyösszeg levonását is figyelembe véve —, akkor csupán 350 forint. A különbség olyan óriási, hogy megérte volna sokkal részletesebben tájékoztatni a lakosságot. Haszon A tragédiáknak, szenvedéseknek, de még a károknak is lehet haszna. A csapásokból való felocsúdás, a károk helyreállítása olyan összerendezett erőfeszítést követel, ami az energiák újabb tartalékait tárja fel, kifejeződhet újabb döntési és végrehajtási módszerekben. Egy részük a konszolidált körülmények között is alkalmazható: lendületet kaphat a békés építőmunka sémáiba merevedő alkotókedv és fizikai erő. A KAPCSOLATOK IS ÚJRA ÉPÜLNEK Az első nap Október 14-én, a határidő előtt csaknem egy hónappal, Jakab Zsigmond nagyari lakos és családja — felesége, 14 és 13 éves fia, 12 éves lánya — beköltözhetett újjáépült házába. Aznap reggel Jakab — a fehérgyarmati kórház fűtője — a szénásszínben ébredt fel, éjszaka kénytelen volt ideköltözni, mert a fából ideiglenesen felhúzott düledező sufni — hálóhelyük — aznap éjjel is beázott, az eső Jakab fejére csurgóit. Jakabné és gyerekei a nedves sufniban ébredtek, a kislánynak kötést kellett tenni a tor41
