Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 1. szám - Gyárfás Endre: A cseppek (egyfelvonásos)
ANYA APA ANYA APA LÁNY ANYA LÁNY APA Lány APA LÁNY ANYA LÁNY APA LÁNY APA LÁNY APA LÁNY APA ANYA APA ANYA LÁNY ANYA APA APA ANYA APA LÁNY ANYA Én nem osztok és nem szorzók, fiam. Már megtanultam ebben a háztartásban. (Gúnyosan.) Ha-ha-ha. A főnököd százszorta bárgyúbb viccein persze jóízűen tudsz röhögni. Röhögni! Utálom ezt a szót. (16 éves, kamasztempójú, tiszteletlen. Bejön, táskáját a tanulósarkába dobja.) Csó-kolomm! Miért nem tudsz pontosan hazajönni ebédre? Gyűlés! Mi a csudáról tudtok annyit gyűlésezni?! És ti mi a csudáról tudtok annyit értekezni? Pimasz! Per-sze. (Teljes hangerővel bömbölteti a táskarádióját.) (Mint aki naponta többször is elmondja.) Nem lehetne halkabban? (Énekel.) Mindent lehet, csak akarni kell .. . (Az Anya kimegy a kávéskészletért, a lány a fürdőszobába vonul.) (Olvas.) Hhm ... Hmm . . . nézzenek oda! Az újfasiszták tüntettek odaát. Hm, hm. Nem értem. Nem értem, nem értem. Nem megy a fejembe. Miért kellett a játékoscsere a második félidő közepén? Laikusok. (Bejön.) Helló. Nem megy le a víz. Már ki is csordult a mosdóból. Mosakodjál lavórban! Megáll a tüdő! Lavórban! A húszadik század harmadik harmadában! El vagytok kényeztetve, lányom. Mi még a pocsolyában is, a disznóvályúban is megfürödtünk volna annak idején. Tudom, tudom. Doberdó, háború... légnyomás... Pályázhatsz vele az Aranylemez címre, annyiszor lejátszottad már. Pimasz! (Be a kávéskészlettel.) Mindjárt befolyik a szobába is. Trehány társaság. Miért hagyjátok nyitva a fürdőszobaajtót? Kislányom, csinálj már valamit azzal a mosdóval! Technikumba jársz, igazán értened kell hozzá. Édes jó anyám! Én nem vízvezetékszerelő leszek, hanem technikus. Kiszámíthatom neked a folyadéksebességet a megváltozott keresztmetszetben, de hagyjál nekem békét a csappal! Hívjatok fel egy szerelőt! Hallod fiam? A gyerek is azt mondja. Hívjad fel a szerelőt! Jól van. (Leteszi az újságot, nyújtózik, mint a ki nagy tettre szánja el magát.) Mi lesz már azzal a kávéval?! (Az Anya betálalja a kávét. A csészékben természetesen ne legyen kávé. Csak a szertartás a lényeg.) (Elégedetten hátradől a fotelban, és mint Fritz Kahn könyvében olvasható nyögve kinyilatkoztatja:) Eh,... újra embernek érzem magam. (Kis csend.) (Ki akarja vinni a készletet.) Jaj . . . úgy-e megmondtam? Elárasztja a szobát. Csináljatok már valmit! Van egy technikus lányom, és tessék, nem tesz semmit, nem tesz semmit! Mire jó az a sok tudomány? (Torzul skálázik, lekapkodja a lexikon vaskos köteteit a polcról, és nagy élvezettel táncol rajtuk.) (A kötetekre lépve távozik a szobából, felhúzott szoknyával.) 12
