Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1971 / 2. szám - Goór Imre: Akit a sós hullám elkapott (vers)

GOÓR IMRE

KIT EGYSZER A SÓS HULLÁM ELKAPOTT

Mélyén elsülyedt város, pecséttel kilenc-záros.

Moszathajában mélyáramlás a fésű.

Szirtraj vigyázza, sóvirágos, szél vágott, kilenc élű.

Sugárkötegben harmadkor varja szálldos suvadásban, beszakadásban.

Hullámszárny-ölelésű,

hullámszárny-suhogású,

hullámszárny-röpülésű.

Karsztbilincsébe zárva remeg a tépázott test, piheg, lélegzik, melle tágul.

Karsztbilincsébe zárva hancúrozó csikóit hergeli jó szelekkel őrálló sziklák rohamára.

— Fényes Földközi- tenger!

Partodon menekülő hit jelei, bronzhangú,

vaskos tornyok.

Kövek, lemezek, hornyok.

Kufárok üdvössége, hajósok keménysége, börtönök hűvössége.

Aranypénz, földi dolgok járma alatt próféták bölcselme cihelődik.

— Merő víz sodra villog.

Hullám jön és megy, kóbor lélek,

ősmozgása a mindenségnek; munkáját végzi, felhőt szállít, pálmafalombbal parolázik, ismerős érvekkel felelget s járja a fel nemfedezettet;

2 Forrós

17