Forrás, 1971 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1971 / 2. szám - Buda Ferenc: Holt számból búzaszál (vers) - Ratkó József: A látható időben (vers)
BUDA FERENC HOLT SZÁMBÓL BÚZASZÁL Vagyok szegény, világ adósa, voltam vendég, fogadott vándor. Havas hegyek, morajló tenger dicséretükre fölfogadtak. Szálltam haza világos égen, köröskörül szemekkelteljes. Dérrel sózott, köd lő lapályon feküdt hazám, szívott magához. Tarlók, fehér tanyák. December. Porolj velem, sivalló lélek! Hitem reggele mosd meg arcom, táplálj, taposs, tűzzel keresztelj! Rost nem leszek vérrel fizetni, hússal, csonttal csak itt adózom. Itthon vagyok, öledbe fekszem. Holt számból búzaszál kizöldel. RATKÓ JÓZSEF A LÁTHATÓ IDŐBEN Visszapillantó tükröm ez a falusi tó, e vályogvető gödör. Mit látni benne? Jegenyét, eget, vadludat, távolodó nyarat. Füstöt, mert égetik a gazt. Forradalmaink őszirózsa-illata meg ez a keserű füst, ez leng a falu fölött. Rozsdás levélen, vaslapon bogár ül, jel van a hátán. Bottal őrzi a tüzet egy paraszt. Ki gyújtja föl Dózsa gyönyörű koronáját, vastrónját ki gyújtja föl? Akad-e hóhér az éjszaka-arcú urak közt? Nem, nem akad. Nekünk kell megszülni, fölnevelni, etetni őket is. Odább, a látható időben.
