Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 6. szám - HORIZONT - Szalay Károly: Bulgakov, a mester
SZALAY KÁROLY Bulgakov, a mester Mire megismerhette a magyar közönség, híre bejárta a világot. Életében kevés műve jelent meg, elismerés helyett megpróbáltatás, látszatlét jutott osztályrészéül. Sok író köszönheti sikerét, késői fölfedezését annak, hogy műve vagy élete politikai érdekességű. Bevallom, Bulgakovot is gyanússá tette számomra ez a lehetőség. Az ő világhírében mégsem politikai vagy kulturális érdek elfogultsága a ludas, nem is a sznob-különcködés. Az ő sikere irodalmi, művészi siker. Függetlenül helytől és időtől, témától és esetleges hátsó gondolatoktól, az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb olvasmánya a MESTER ÉS MARGARITA. És azt hiszem, hogy éppen mint olvasmányélmény tört be a világirodalomba. Mostanában sokat beszélnek az olvasás alkonyáról, a regény haláláról. Az ismeretek megszerzésére állítólag jobb módszereket fedezett fel a technika, a regényt pedig az új művészetek teszik fölöslegessé. Valójában, a regény-műfaj első számú ellenségei maguk a regényírók, akik már-már megfeledkeznek arról, hogy olvasmányt írnak. Bulgakov népszerűsége, korszakalkotó jelentősége, azt hiszem, elsősorban abban rejlik, hogy visszaadta nekünk az olvasás örömét. Ezért vált olyan izgalmassá alakja és életműve is az olvasó-ember számára. Tulajdonképpen keveset tudunk róla. Ez a kevés is közelebb visz azonban művészete megértéséhez, sok mindent megmagyaráz. Apja kijevi teológiai tanár. O maga vidéki körorvos a forradalom kitörésekor. 1921-ben kerül Moszkvába, újságíró és riporter. 1923-ban jelenik meg sajátos humorú önéletrajza a FELJEGYZÉSEK A MANDZSETTÁMON. 1925-ben részletekben A FEHÉR GÁRDA, egy szatirikus novelláskötete, 1926-ban mutatják be a TURBINÉK NAPJAIt, amelyet 1947-ig 987-szer adnak elő. A húszas évek közepétől kezdve megtörik pályája szabad íve, gyanússá válik kortársai szemében; a Turbin család történetének regény és színpadi változata a fehérek „védelmezőjeként” tünteti fel. Még tovább szítja maga ellen a tüzet az 1926-os ZÓJÁCSKA LAKÁSA és az 1928-as LÁNGVÖRÖS SZIGET című komédiáival. És később hiába írja meg a ME- NEKÜLÉSben a fehér életszemlélet csődjét, hiába lelkesedik érte Gorkij, haláláig megbélyegzett marad, percemberkék szabad prédájaként. Könnyű és látványos megoldás lenne Bulgakov mellőztetését sőt, kálváriáját a személyi kultusz rovására írni. Ez azonban nem vinne közelebb az igazsághoz. Bulgakov így kezdi A FEHÉR GÁRDA című regényét: „Roppant év, rettentő év volt 1918 Krisztus születése után, a második forradalom kitörésének esztendeje.” Későbbi regényeiben drámáiban is ennek a mondatnak eszmeiségét fogalmazza újra meg újra. Képtelen forradalmi elfogultsággal látni a forradalmat. Idegenként szemléli a történteket, mert a forradalmi formák és módszerek nem egyeznek az ő erkölcsi fölfogásával. Még alig győzött a forradalom, még alig számoltak le a fehérgárdistákkal, amikor Bulgakov siet megírni, hogy ezek a fehérgárdisták, polgárok nem egyértelműen hitványak és káros személyek, sok van köztük, akiket a történelmi végzetszerűség állított szembe a forradalommal, s hogy az új társadalomnak ezekre az erőkre is szüksége lesz. Ez az értékmentő jószándék nem váltott ki rokonszenvet a kortársakban. Azokban, akiknek rokonait lemészárolták a fehérek, vagy akik maguk is fehéreket mészároltak. A kortársak szemében 1918a történelmi fejlődés logikus beteljesedése volt, Bulgakov szemében káosz, megalázó menekülések sorozata, elszabadult pokol, rettegés, rablás, gyötrelem. Erről szól A FEHÉR GÁRDA. És micsoda víziók ebben a regényben! Meztelen hullahegyek a hideg pincében; Nyikolka Ney-Tours holttestét keresi — miért? — mert Nyikolka nemes lélek, példás jellem, de egyszersmind kölyök-Turbin is, sőt fehérgárdista. És kicsoda Ney-Tours? Egy raccsoló fehér ezredes, aki előbb különítményt szervez a vörösök ellen, de mikor az ellenállás reménytelenné válik, szétkergeti fiait, hogy mentse őket. És géppuskával, egyedül fedezi menekülésüket, vállalja értük a halált. Bölcs és előrelátó, humanista és hős ez a fehér ezredes. Hát mit tehet Majakovszkij, midőn ilyesmit olvas? Tiltakozik és Bulgakovnak vág. És mit tehet egy hitvány középszer, aki ráadásul még drámaíró is? Stréber levelet ír Sztálinnak Bulgakov ellen. És mit tehet Sztálin? Nagyvonalúan megvédi az írót, hogy az arról kódul. Bulgakovot azonban csak a saját igazsága érdekli. Megy következetesen a maga útján, 57
