Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - SZEMLE - Benkő Ákos: Jugoszláviai magyar folyóiratokban olvastuk
Berki Viola Hirtelen divatos lett. Évtizednyi mellőzés után minden lehetséges fórum felfedezte, nagy murális megbízást kapott, s meglehet, hogy titkon már a kiskunhalasi „műitészek” is bánják, hogy pályázatgyőztes freskótervének elutasításával műkincstől fosztották meg a várost. Pedig az innen — szülőhelyéről — kapott utra- való, a kósza homokbuckákat csenevész erdőkkel, haldokló nádasokkal, valószinűtlenül termékeny szőlőkkel váltogató környék, a keservét betyárregékkel, citeraszóval vigasztaló nép, nagybátyja, a romantikus történelmi festészet végvárában halálig, viaskodó Thorma János: bőséges indíttatást adott neki művészete kivirágzásához. Aminthogy az ötvenes évek káderlapokból esztétizáló, egyéniségüldöző művészpolitikája majdnem elég volt hozzá, hogy virágzását bimbóban lefagyassza. Csodálkozó. Ez rokonitja a gyermekrajzok pózta- talanságával, az egyszerű és pompakedvelő népi motívumokkal vagy az álomlátó Chagallal, de mert a csodálkozás csak természetből feltörő lehet: ez különbözteti meg bárkitől. Harmóniakereső. A paradicsom testvériségét, Hellász romolhatatlan nyugalmát, az ószláv fejedelemségek naiv hitét, az ozmán Kelet fülledt, varázsát oltja a magyar mese tiszta derűjébe. Tragikus. A törékeny vakmerők érdeklik: a pártütő Absolon, akit önnön hajfürtéi vesztenek el, a nomádlelkű Kun László, véreinek áldozata, a búj- dosó fejedelemért elhulló erdélyi vitéz, Basa Pista, a mámoros türelmetlenek, veszett ügyek igaz bajvívói. Művész. A Szapphók, Petrőczi Kata Szidóniák, Szécsi Margitok, az asszony-érzékenységüket férfibátorsággal vértező poéták fajtájából való. Szabó János
