Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HORIZONT - Major Máté: Nicolas Schöffer - Nicolas Schöffer: A kibernetikus város
nológiai környezetünk az ember biológiai meghosszabbításává válhat, de az ember is műszaki környezetének műszaki-biológiai meghosszabbításává lehet. A tudományos-műszaki jelenség útján való leigázottság problémája, amelynek hirtelen felmerülése és terjeszkedése súlyosan nehezedik az ember jövőjére, különböző szemléletben, de lélektani és pszichoterápiái síkon oldható meg; csak a művészet tömeges beavatkozása teheti jóvá a helyzetet és lehet képes a fenyegetést jótéteménnyé alakítani. Ebben a harcban a művészetre és éppen a szobrászatra fontos szerep vár. Ha szob- rászatot mondok, nyilván közelebbről meg kell határozni ennek a szónak a valódi tartalmát. A szobrászat, lényegénél fogva a külső tér művészete, monumentális művészet, amely inkább a nagy tömegekhez, mint az egyes emberhez szól, ami annyit jelent, hogy a szobrászat elsősorban látványosság. Minél több a szobrászati elem környezetünkben, annál jobban emelkedik hatékonysága, és logikus az az elképzelés, hogy minden, amit az ember épít és szerkeszt, szobrászati kialakítást nyerjen. Az építészet és minden szerkezet beillesztése a szobrászatba alkotja a szerkesztés problémájának valódi megoldását, mind a részletek, mind egészük tekintetében. A műszaki-tudományos elemek beépítése a szobrászatba a valódi megoldás, mellyel ezeknek az elemeknek a rohamos elhatalmasodása ellen védekezni lehet. A közlekedő kibernetikus szoborművek váratlan megjelenésükkel és viselkedésükkel mindenütt és a megfelelő pillanatban felsőrendű esztétikai hatásokat ébresztenek. Ezek a szobrok a levegőben is közlekedhetnek majd. Pillanatnyilag a levegőben a helikopterek kínálnak ilyen átalakítási lehetőséget és válhatnak a repülő szobrok csírájává. Ezzel szemben nem lesz nehéz mindenféle alakú bolygó szobrokat az űrbe kilőni; ezek természetesen világítani is fognak. Az önálló kibernetikus szoborművek nagy strukturált komplexumok, jelzések, helyhez kötött tornyok alakjában is jelentkeznek majd a jövő lakótelepeinek nagy út- keresztezésein, és így a terület különböző részeinek megkülönböztető jelévé válnak. Viselkedésüket, azaz mozgatható elemeik mozgásait, fényeiket és hanghatásaikat a természetes és mesterséges környezetükben állandóan bekövetkező változásoktól függően a központi kibernetikus agy vezérli. Ezek a létesítmények különböző információkat is közölhetnek majd; pl. mozgásuk fokozása útján jelezhetik a rossz idő közeledését. Ebben az esetben a nap bizonyos óráiban valóságos barométerek lennének. A nap más időpontjaiban különféle gazdasági, sport-, politikai stb. információkat közölhetnek. Elképzelhetünk valóságos szobor-parkokat is, ahol a toronyszerű és teleszkopikus szoborművek ugyancsak a központi kibernetikus agy vezérlése alapján külön-külön vagy együtt hol eltűnnek, hol megjelennek. Hatalmas látványosságok lesznek, amelyek megjelennek, csökkennek, növekednek vagy eltűnnek a környezet ütemessége szerint. Térdinamikus színház Kiváltságos időtöltésre szolgáló heiy lesz a térdinamikus színház. Ezek meghatározott építészeti megoldású, helyhez kötött létesítmények lesznek, amelyek belsejében azonban dinamikus és teljes látványosság bontakozik ki. Az ilyen színház 100—250 m átmérőjű, akusztikai szelvényű tojásdad alakú térhatároló szerkezetből áll. A közönség a középen, a kagyló belsejében hiperbolikus 72
