Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HORIZONT - Major Máté: Nicolas Schöffer - Nicolas Schöffer: A kibernetikus város
A szabad idő eltöltésére szolgáló létesítmények beépítése a lakás céljára szolgáló együttesekbe egyre súlyosabb problémát jelent. Míg a munkának vagy az alvásnak világos és könnyen meghatározható követelményei vannak, a szabad idő mozgó, sőt vágtató jelenség, amely ma a legnagyobb fejlődésben és terjeszkedésben van, amely közvetlenül a gazdasági-társadalmi fejlődéstől függ. Amint az ember fizikai és szellemi tevékenységének bizonyos szektorait fokozatosan a gépeknek adja át, a termelékenység önműködően emelkedik, ami a fogyasztási javak szaporodását, de egyúttal a szabad időbeni elfoglaltságok és az alvás számára rendelkezésre álló idő meghosszabbodását vonja maga után; az eredmény a szociális viszonyok javulása, amely egyre gyorsabbá válik. Ez a javulás három jellemző tényt idéz elő: elsősorban az ember szellemi és fizikai javulását, azután azt, hogy az egyén vagy a közösség egyre nagyobb mértékben szerzi meg a különféle javakat, végül bizonyos szabad időbeni elfoglaltságok jelentős fejlődését. A szabad idő parancsoló beavatkozása a lakott együttesek szervezésébe újdonság. Mint már említettem, két részre bontható: 1. a lakó- vagy a munkavárosba beépített, a szabad idő eltöltésére szolgáló létesítmények, 2. a szabad idő eltöltésére szolgáló városokban szervezett önálló elfoglaltságok. A lakó- és munkavárosba beépülő szabad idő rövid vagy közepes időtartamú. Elsősorban az élelmezésügy mindkét városban nagyszabású berendezéseket igényel, minthogy az élelmiszerek termelése, elosztása és fogyasztása az élet fizikai alapja. Minden regionális tervezés esetében az építőnek első gondja kell, hogy legyen, miként telepítse a lakó- és munkavárosokhoz viszonyítva a mezőgazdasági termelési területeket. A mezőgazdasági központok meghatározott körzetben irányítják a mezőgazdasági termelést, foglalkoznak a tárolással, a mezőgazdasági termékek feldolgozásával, cseréjével, eladásával és elosztásával. Ezekből a központokból sugár alakban egyes szektorok ágaznak ki, amelyek a központtal együttest alkotnak. Minden szektor munkavárosból áll, a maga bolygó-lakóvárosával és a beépült szabadidő eltöltésére szolgáló létesítményeivel. A beépült szabadidő eltöltésére szolgáló létesítmények főként közétkeztetésre szolgálnak: vendéglők, kávéházak, eszpresszók stb., amelyeket vagy a munkavárosba, vagy a lakóvárosba illesztenek be. Fontos, hogy az élelem elfogyasztására szolgáló hely mind esztétikai, mind tisztán funkcionális síkon kedvező keretet nyújtson az élelmiszerek felvételéhez. A szakosított nyilvános helyen, tehát a vendéglátóüzemekben való fogyasztás egyre fejlettebb szórakoztatóiparrá válik; fontos, hogy a kötelezően az étkezésekre fordítandó idő kikapcsoló és élénkítő jellegű, tehát gyógyászati szempontból aktív legyen. Ehhez az esztétikus környezet elengedhetetlen feltétel; de gondot kell fordítani egészségügyi szempontból az élelmiszerek elkészítésére is. Ez a társadalmi egészségügy alapvető problémája, amely a felelős személyzet nagyon beható műszaki és tudományos képzését követeli meg. A kollektív élelmezés mellett azonban van egyéni élelmezés is. Az étkezések egy részét a lakótérelemeken belül fogyasztják majd el; erre a célra a lakóvárosokban és lakóegységekben kis élelmiszer- és italelosztó központokat kell tervezni, magukban a térelemekben pedig biztosítani kell a legjobb körülmények között való tárolás, elkészítés és fogyasztás lehetőségét. A kis elosztóközpontokon kívül azonban közepes méretű és nagy elosztóközponto66
