Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Egy hét Madarason
rason lakik. így érthető, ha baráti kapcsolat alig alakul ki köztük. Az értekezleteken való együttlét vajmi keveset segíthet. * JÖVŐ 1800-ban a falu földterületének 80%-a a Latinovits-család birtoka volt. 1944 őszén hatezer holdat osztottak fel a nincstelenek között. 1953-ban fásítottak, ötvenötben létesítették a parkot. Azután járda, ártézi kút, téglaüzem, tanyai iskola. Többszertáros emeleti iskola. Majd modern művelődési ház, óvoda, törpevízmű, autóbusz-váróterem. Villanyhálózat, közvilágítás. Korszerű ravatalozó, szép gyógyszertár, rendelő, zöldkeresztes ház. Sertéskombinát, írógépjavító-üzem, pedagógus lakások. íme, 25 év produktumai. És most elkészült a tanács vb 1970—75-ös távlati terve. Új könyvtár, falumúzeum, húsfeldolgozó, szórakozóhelyek, a közvilágítás további javítása, strand építése, és sorolhatnám tovább még, mi-mindent terveznek. Pusztai József tanácselnök mutatja a tervet. Közben lelkesen magyaráz. Komolyan és felelősséggel. Akár a Kossuth Tsz-ben Huszti József elnök egy nappal előbb, amikor a szövetkezet jövőjéről szólott. BÚCSÚZÁS Harmatos fűben állok, álmatlan éjszaka utáni reggelen, majoránna, bazsalikom, ricinus, dohány, tengeri, búza, szőlő, mélyhajlású gyümölcsfák, roskadozó és büszkén új házak ölelésében. Két sokat átélt földrajzi tájegység, a Kiskunság és Bácska keveredik a lábam alatt. A kipusztult régi madárvilág nyomában sok rovar nyüzsög a kitágult határban. A történelem megelevenedik előttem: királyi birtok, kun-telep, messzi zsellérek menekülési fészke: a kegyetlen Ozorai Pipo hatalmaskodása; Farki György, az igazságos bíró, aki befogadta a szökött jobbágyokat; Dózsa seregeinek itteni találkozása; Borbás pap letaszítása a titokzatos templomtoronyból; pusztaság a török dúlása nyomán; papi tized a kalocsai érseknek, harács a török vezéreknek; a Mária Terézia alatti betelepítések; a XIX. századi háború-ellenes zendülés. Járványok, vérizzasztó, robotolás, tűzvész, fagy, szárazság, villám, jégeső. Térdet- rogyasztó, hátat-görbítő, gondolatot-, álmot-, vágyat-, szépséget-ölő küzdés kenyérért, tüzelőért, darabka ruháért. Itt húzódott keresztül a rómaiak idején a híres Káliz-út, szarmaták élete itt zajlott; a Botond-, Vaja-, Haraszt-, Bancsa-nemzetség itt vergődött-küzdött a megmaradásért; Madarasi Tompa Lászlót, a híres kun-kapitányt ez a táj adta a küzdő csapatoknak. Kakasok kukorékolnak, madarak énekelnek, kutyák csaholnak, baromfiak kárál- nak-gágognak-csipegnek-vertyognak, lovak nyerítenek a növekvő reggeli fényáradatban. És motorok berregnek, autók zúgnak-pöfögnek, távoli gépek dohognak, rádiók messzi világokat jeleznek. Mégis, iszonyatos a csend. Jön egy kényelmes kocsi értem. Alig érzem benne, hogy göröngyös az utca. És ide már nem ér el sem az állatok, sem a gépek zaja. A falu nem veszi észre, hogy kitépem magam öntudatlan öleléséből. 63
