Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Egy hét Madarason
Zillich Pál lakása valóságos múzeum és emléktár. Pali bácsi évtizedek óta összeforrt a községgel. Valamilyen szerepe mindig volt a vezetésben. Szobrászkodott, festegetett szabad idejében, és verset írt, meg bélyeget gyűjtött. Büszke régebbi barátaira: Nagy Istvánt, Szőnyi Istvánt, Szalay Lajost, Dómján Józsefet mondhatta barátainak. Dedikált neki könyvet Kodolányi, Mécs László, Rónay György. Ám mindennél büszkébb hat gyermekére. Egyik rádióvillamossági könyvet írt, a másik a Magyar Tudományos Akadémián dolgozik. A harmadik az Atomfizikai Kutató Intézetben, a negyedik az Orvosi Kutató Intézetben, az ötödik közgazdász. (A hatodikat elfelejtettem.) — Ez szép, hogy így taníttatta a gyermekeit! — mondom elismerően. — Ez a természetes. Boldoguljanak tehetségük szerint. — Fest még ma is, Pali bácsi? — 1938. óta most kezdtem el ismét. Belémbújt az ördög. — Kiket ismer a megyei festők közül? — Goór Imrét, Diószegi Balázst, Mikii Ferencet. Őket becsülöm legjobban. A gyönyörű lakás puha ölében sokáig beszélgetünk még. Egyik legszebb estém volt Madarason. Pali bácsi lelkesen mesélte el, miként találkozott valamikor a húszas években Bartók Bélával. Soha nem felejti el. Ő vitte a zongorát egy Bartók-hangverseny előtt, Bácsalmásra. Éjfél van, fáradtan bandukolunk a sötét utcákon. Villanyégők imbolyognak a langyos szélben. Pali bácsi a szálláshelyemig kísér. Nem fogy ki a meséből. Közeledik a hajnal a bazsalikomos éjszaka leple alatt, amikor elbúcsúzunk. Egy-két kutya megszokásból ránkcsahol. * KÖZGONDOLKODÁS Állandóan azt figyeltem: mi foglalkoztatja az embereket itt Madarason, mi járhat az eszükben, miről beszélgetnek egymással, min vitatkoznak? Leginkább az élet anyagi oldala foglalkoztatja őket: a megélhetés. Sokan — noha semmiben nem szenvednek hiányt — még mindig rettegnek: mi lesz jövőre, azután, lerobbant öregkorukban? — Látom, jól megvannak — mutatok körül a jól berendezett lakásban egyik családnál. — Ne higgye! — így a válasz. — Miért? Mi hiányzik? — Szegények vagyunk mi .. . — Szegények? Hisz a szegények éheznek, nyomorognak, fáznak! Maguknak meg van szőnyeg, tévé, motor, jószág. Látom, még mosógép is. — Jó, jó, de ki tudja, hogy lesz holnap? — Szép, nyugodt öregség vár magukra! — Ki tudja? — sóhajt fel az ember. Sóhajtásában évtizedekkel ezelőtti nyomorúságait idézi. Legfőbb beszédtéma tehát a megélhetés, az ezzel kapcsolatos gondok, félelmek, várakozások. A termés, időjárás, a ház, jószág, a kenyér. A mindennapok apró ügyei. Sovány a malac, elapadt a teje a kecskének, kiszalad a csirke az utcára, rossz a szomszédgyerek. Azám, a gyerek! Napi beszédtéma: itthagyják őket sorban, a városban akarnak érvényesülni. — Lassan csak mi öregek maradunk itt — mondja az egyik tsz-tag. — Miért mennek el? 60
