Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - Goór Imre: Öt vers
hófehér Réka, ki füst vagy immár, csillagosán futsz álmaimban a lejtős feleki úton; Erzsébet, kit a rák mart, s ma már csak könny vagy hajnalonta; megfeledkeztem rólatok? Nem! Nem! csak míg az Isten malmai lassan, addig a mi Időnkéi sebesen őrölnek, mint a Neretva, s tapintása s emlékei révén csak a molnár ismeri fel a hajdani búzát alkalmas időben. HÁZ ÉS CICOMA NÉLKÜL Azt gondoltam tizenöt éve, biztonságos, ha házat építek, gyümölcsfafűzérrel, sövénnyel övezem, s röffen majd, kárál, béget sok állat. Aztán, lásd, se pénzem, se időm, se házam (a szocializmus időszakában); boldog vagyok mégis, amikor idegen s hazai erdőkön törekedve járok s kérdem — hány az öl János? — — Amit a test bír, Festő — nevetünk ... Vagy — E kecske döntő szempont a termelésben! — — így igaz, igazgató elvtárs! — Még ma is ez a tökfej! — így Lajos — Sajnos, barátom ... — Menjünk! — Enyémek vagytok délkarszti tücskök, bükki mufflonok ... s én, házat? így? — inkább hazát építek vagyon, cicoma nélkül, törpefasorhoz, eukalyptuszhoz mérve az embert most és mindörökkön, örökké — Amen!
