Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - HAZAI TÜKÖR - Varga Mihály: Egy hét Madarason
van-e tán értelme? Csak a művelődési házban elhelyezett presszónak (egyesek kocsmának nevezik) van forgalma. Ott van egyedül élet. A magukra maradt öregek sem találják helyüket. Tesznek-vesznek az udvaron, a házban, alkonyatkor kiülnek a ház elé, vagy csak úgy állva bámulnak bele az elidegenedett nagyvilágba, mely tulajdonképpen soha nem is volt az övéké, vagy végig- pattyognak a csendes utcákon, meg-megállva egy-egy szóra, de csak úgy maguknak beszélve, a válaszra soha nem figyelve. Nem lelnek otthonra a bizonytalan egzisztenciájúak sem, akiknek régebben jobb volt, de most csak ténferegnek, képtelenek, beilleszkedni az újba. És ide tartoznak az elrontott életűek: az elváltak, a csalódottak, akiknek az életét ilyen vagy amolyan tragédia megrázkódtatta. Szép számmal vannak ilyenek, mint ahogyan a magánosok is, például az a negyvenéves nő, aki egy régi csalódás miatt nem ment férjhez, s most végzi a dolgát becsülettel, de magányossága eluralkodott már rajta, idegenül érzi magát a faluban. Egyelőre sem a pártszervezet, sem a művelődésügy nem találta meg a módját, hogy ezeket bekapcsolja a kulturális és a szórakozási áramkörökbe. Van egy másik csoport is, amelyik kiesik ebből az áramkörből. Ezek a befelé élők. Például azok, — néhány módosabb család —akiket Madarason találóan NB l.-esek- nek neveztek el. Ez az elit-csoport, hermetikusan elzárkózva a falutól, arisztokratikus gőggel, mintha nem is itteni lenne. Szociológiai tanulmány kellene hozzá, hogy megszerveződésének okát kikutassuk. Két csoport van még, amelyik befelé, önmaguknak él: a fiatal házasok jelentős része és a nagyon elfáradt öregek, akik az utcára alig lépnek már. Vannak azután olyanok, akik nem tudják, mit akarnak. Legtöbbször lázadoznak. Egyik szidja a mozi közönséget és a filmgyártást. („Humor kell a szegényembernek, nem a Fényes szelek!”), a másik kesereg: hová lett a híres madarasi színjátszó együttes! (Sokak szerint giccsek'et adtak elő.) És itt van a művelődési ház igazgatója. Az álma: ezer főt befogadó nagyterem, telt ház, rendszeres operaelőadás. — Klub, könyvtár, szakkör — mondom neki javaslatképpen. Ő csak sóhajt: — Operaelőadás kellene ... Egy maszek iparossal beszélek később. — Hogy megy a bolt? — Megyeget. — Tízezer megvan havonta? — Maga az adóügytől van? Megnyugtatom, hogy nem. Mosolyog, amiből látom: még több is megvan. — Elégedett? — Hogy elégedett vagyok-e? Dehogy vagyok! — Szép kis pénz összejön — mondom. — Szép? Maga akkor nem tudja, mi a szép pénz! Elárulok valamit: van egy ismerősöm ... Nos, mindegy hol: évi 3—400 ezer is összejön neki. — Szőlő — mondom. — Meg szamóca — feleli. — Látom, építtet — és ránézek kérdőn. 57
