Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - HAZAI TÜKÖR - Márkus István: Egy mai falukutató töprengéseiből
A háromfajta érdek — az állami, az üzemi és a családi — távolról sem vág mindenben eg/be. A család minél többet akar magának a tartós és napi fogyasztási cikkekből: házat, berendezési tárgyakat, nyaralótelket, ruhát, tartalékpénzt, biztonsági alapot még az unokák számára is. Az össztársadalom — és képviseletében: az állam — csak annyit engedhet át mindezekből az egyes családnak, amennyi arányosan jut; az arányt pedig a szerint kívánja megszabni, hogy ki mennyi és milyen munkával járul hozzá az össztársadalmi termeléshez, a közös gyarapodáshoz. Az üzemnek pedig — akár állami vállalat, akár termelőszövetkezet — egyszerre kell képviselnie az állami össztársadalmi érdeket dolgozói felé és dolgozóinak érdekét az állam felé, s eközben neki magának mint sajátos, külön szervezetű gazdasági-társadalmi egységnek is megvannak önnön működési és fejlődési érdekei. Más természetű partikuláris érdekek is bekapcsolódnak, de ezektől most tekintsünk el. El Is tekinthetünk, mert ez a három szervezeti forma — állam, üzem, család — a legfontosabb. Ezekre épül nemcsak a gazdaság — termelés és fogyasztás — mechanizmusa, hanem a társadalomé is. A társadalom életének, nem gazdasági (vagy nem szigorúan gazdasági) funkcionálásának, viszonylatainak, az emberi kapcsolatok formálásának is ez a három szerveződési fő vonala rajzolódik ki. Család- közösség, munkahelyi szervezet és állami szervezettség: egyre inkább ebben a hármas keretben határozódik meg életünk. A falusi emberé is. A városiéhoz képest azzal a különbséggel, hogy a három alapvető szervezeti formához itt egy negyedik is csatlakozik: maga a falu. De ha közelebbről vizsgáljuk a dolgot, úgy találjuk: a falu nem annyira önelvű, sajáttörvényű társadalmi egység, hanem inkább a családok tágabb közössége, a családok törekvéseinek, életnormáinak kollektív kifejezője. A családok helyi összességeként, a családi érdek összegezőjeként, felerősítőjeként funkcionál. Család, üzem, állam. Ez a hármasság határozza meg a falusi értelmiség helyzetét is. Ebben a hármas struktúrában helyezkednek el mindazok a tevékenységi formák, amelyek tanultságot, magasabb iskolázottságot, intellektuális készséget kívánnak. Család, üzem, állam összekapcsolódó és egymásnak feszülő funkciói, a három szervezeti forma párhuzamos és ellentétes érdekei, egymásközti kapcsolatai szabják meg a szellemi munka és a szellemi munkások helyét mai gazdasági és társadalmi szervezetünkben. Különösen falun, ahol a szellemi munka szférája kevésbé önállósulhat, mint a nagy városi központokban. Kit tekintsünk falun értelmiséginek? Szakítanunk kell a szó megszokott, hagyományos értelmezésével, ami szerint kizárólag az egyete- met-főiskolát végzett emberek értelmiségiek. S hogy az értelmiség, kivételes, mondhatni kiváltságos tanultsága, különleges tevékenysége folytán a munkásságtól és parasztságtól életformában is, tudatilag is elkülönülő társadalmi csoport vagy réteg. Mai viszonyaink közt helyesebb, ha a munkamegosztásban elfoglalt helye, azaz munkakör vagy munkajelleg szerint döntjük el, ki értelmiségi, és ki nem az. S eszerint értelmiséginek tekintünk mindenkit, aki hivatásszerűen szellemi munkát végez. Akár kijárta a megfelelő szintű iskolákat, akár nem. Nemcsak az orvost, állatorvost, pedagógust, gyógyszerészt, jogászt, közgazdászt, mérnököt, agro- nómust tekintjük tehát értelmiséginek e fejtegetés során. Hanem a termelőszövetkezet parasztból lett elnökét és más vezetőjét, a tanácsi apparátus, a tömegszervezetek funkcionáriusait, a kereskedelmiszolgáltatási stb. hálózat mindazon dolgozóit is, akik kizárólag vagy túlnyomórészt szellemi tevékenységet folytatnak, huzamos idő óta, élethivatásként. A szellemi munkához értve persze az irányítás munkáját is. Ha igy tekintjük, a mai falu értelmisége számszerűen is igen tekintélyes réteg. Egy átlagos — mondjuk háromezer-ötszáz lelket számláló — faluban ma már hatvan-nyolcvan szellemi munkával elfoglalt embert találunk. Valamivel nagyobb községben százat is. Mi köze ennek az állam - üzem - család hármassághoz? Elsősorban az, hogy a mai falu értelmiségiéi — kevés kivétellel — vagy az állami, vagy az üzemi szervezetben dolgoznak. Munkakörük, iskolázottságot vagy tapasztalati szellemi képzettséget kívánó funkciójuk vagy az állam tanácsrendszerű szervezeti szférájába kapcsolja be őket — vagy az üzemivállalati szervezetbe. Vagy „állami emberek”, mint a pedagógus, a tanácstitkár, a körorvos, az állatorvos, vagy üzemiek, mint az agronómus, a könyvelő, a tsz-jogász. „Állami ember” falun a művelődési ház igazgatója és a függetlenített könyvtáros is. „Állami ember” — jogilag félig, valóságban kilenc- tizedrészt — a tanácselnök is. Üzemi ember, azaz az üzemi-vállalati szervezetbe betagolt, annak elkötelezett ember természetesen a termelőszövetkezeti elnök is, ha választás révén, a tagok, a tsz-be tömörült családok megbízatása folytán került is az elnöki székbe. Természetes, hogy így van. Hiszen mindazoknak a munkáknak, amelyek képzettséget kívánnak, vagy az üzem, vagy a tanácsállam a szervezeti formája. Szellemi munka folyhat-e családi keretben? Főiskolát végezzen a háziasszony, hogy képzett hiázasszony és diplomás anya legyen? Egyetemen oktassuk a háztáji sertéshizlalást és a konyhakert művelését? Vagy a családi bevételek beosztásának magas tudományát? Nem is erről van szó. Csupán arról, hogy egyelőre nincs — se városon, se falun —szellemi munkakör, értelmiségi tevékenység, amely (akár csupán a tanácsadás, az igényelt és elfogadott segítés módján) valahogy átfogná a család életszféráját és belső érdekvilágát. 4* 51
