Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - ÉLŐ MÚLT - Heltai Nándor: Kodály Zoltán és Kecskemét
nagy a szigorúság.” Elém tette szolgálati lapját. Címe: „Kinevezés, előléptetés, lejebbezés, áthelyezés, jutalmazás stb.“ 1870. augusztus 6-án lépett munkába, a győri érettségi után Kőbányán, díjnokként. A következő év januárjában már felemelték fizetését és március 4-én kinevezték, Kecskemétre, gyakornoknak. Ugyanezen esztendő december 6-án 500 korona évi fizetéssel hivatalnokként véglegesítették, 1872-ben előléptették, Szegedre helyezték. 1872. augusztus 29-én Nagykőrösre került, innen Budapestre. Teherfuvarozási pénztárosként jött ismét városunkba 1881. január 21-én 900 korona és „természetbeni” — feltehetően lakás — fizetéssel. Frigyes és Paulina 1879. június 4-én tartották esküvőjüket. A férj nevét Kodálnak írták. Kérdéseimre a Tanár Úr elmondotta, hogy édesapja dunántúli ember lévén ottani tájszólásban beszélt és akkoriban „ejtés” alapján rögzítették az adatokat. A tanúk a férj ismeretségi köréből kerültek ki: Chumlszky Antal állomásfőnök és Strendt Károly vasúti hivatalnok. Az „elbocsátás mellett” bejegyzés arra utal, hogy a házasulok egyike más egyházkerülethez tartozik és onnan ún. domiciliumot kapott. Lehetséges tehát, hogy a fiatalok a fővárosba költöztek, mivel a férj ott dolgozott. Az első gyermek is ott született. Jalovetczky Paulina Zoltán születése előtti hónapokban is dolgozott, vasúti tisztviselő volt Kecskeméten. Az 1494-es számú anyakönyvi bejegyzés szerint Zoltán Vilmos neveket kapta az újszülött. Lakhelyként a „vaspályafő” megjelölés szerepel. Keresztszülők: Kodály Matild vasúti hivatalnok és Jaloveczki Vilmos. Szülőházáról Az óvatosabbak ma is így fogalmaznak: „A régi állomásépületben lévő lakásban született.” A központi csarnokban évtizedek óta nincs lakás. Véleményem szerint ma is az eredeti, többször, lényegesen, de nem alapjaiban átalakított indóház áll. Vorák József halasi múzeumigazgató szívességéből került kezembe a vaspályafőről az avatás évében, 1853-ban készült rajz. jól láthatók a lakások ablakai. Az épületet először 1880 táján renoválták. A birtokunkban lévő képes levelezőlap tanúsága szerint a két emeleten három vagy négy család lakott. Rendelkezésünkre áll a felvételi épület kibővítésére készített tervrajz is, a századforduló idejéből. A két világháború között bontották el a lakásokat, így is növelve a bejárati csarnok légterét. Művei Kecskeméten Megtudjuk-e valaha: ki ejtette ki először tudatos tisztelettel Liszt, Beethoven, Szinnyei-Merse, picasso, Madách nevét, egy-egy új művészeti irányzat hírét ki hozta el, melyik színész, műkedvelő, diák állt először a pódiumra Csokonai, Ady, Illyés költeménnyel? A művelődéstörténet eddig sajnálatosan keveset törődött a közönséggel, a befogadókkal, pedig a műalkotások a hallgatók agyában-szí- vében kapják meg végső formájukat, értelmüket. Tekintsük át Kodály műveinek kecskeméti fogadtatását. Több mint egy évtizeddel az első Bartók bemutatók után, 1923. december 20-án a fiatal Villecz Miklós zongoraművész és zeneszerző tűzte műsorára az „európa-szerte nagy föltűnést keltett Kodály-féle népdalokat”. Feltehetően a külföldre távozó Vásárhelyi Zoltán kívánta ily módon is kifejezni tiszteletét hajdani mestere iránt, és arra is számított, hogy a gyönyörű művek hozzájárulnak a koncert sikeréhez. Az előzetes sajtóközlemények kiemelték, hogy Vásárhelyi „az európai hírű karmester”, Kodály tanítványa volt. 1927-ben megélénkült a kecskeméti koncertélet. Ki mindenki járt itt! Gertler Endre, Basil ides Mária, Hubay Jenő és mindenek előtt Bartók Béla. Január 5-én Székelyhídi Ferenc és Marschalkó Rózsi hangversenyezett. M. Bodon Pál rosszalóan írta a koncert napján: Kodályt sajnos kevesen ismerik és még kevesebben értékelik a maga nagyságához mérten. A közönség olyan bőséges tapssal jutalmazta ugyanazonnap este elhangzó „Siralmas nékem” és „Csillagom, révészem” című dalokat, hogy mindkettőt ismételni kellett. A kritikus szerint: „frenetikus hatásuk volt és a ráadásként előadott Dudanótát is újrázták. (Kecskeméti Közlöny, 1927. január 8.) Basilides Mária műsora második részét Kodálynak és Bartóknak szentelte. Révaiból hazatérve, 1927. március 20-án ismét a közönség elé állt Vásárhelyi. Kodály: Adagio és Val- sette programjának egyik fénypontja. A Városi Dalárda bemutatói Az év utolsó napjaiban végre vokális Kodály mű is elhangzott a szülővárosban. A Palestrina-kórus a Hegyi éjszakákból a női kart énekelte. A kritikus — december 30-án, a Kecskeméti Közlönyben — a „zenei tökéletesség legteljét” emlegette, „a modern orchestrálás legsikerültebb próbálkozása a legnemesebb hangszerrel, az emberi hanggal”. Ettől kezdve helyi iskolák ünnepélyein is megszólaltatnak egy-egy Kodály kórust. Különösen Salamon Mária, az I. számú iskola tanárnője jeleskedett. 1929: a termés betakarítása. A Városi Zeneiskola második történeti hangversenyén a Túrót eszik a cigány, az Esik a városban, a Székely a városban mellett a Villő a nagy meglepetés. Vásárhelyi önálló 36
