Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Falu Tibor: Molnár János halála (elbeszélés)
I I napot töltöttem a fogdában. A tizennégyes cella lett az enyém. 19-én hoztak be. Ma 30-a van. András nap. Mikor hazaértem anyukám is csak sírt. A tárgyalás februárban volt. Három napig tartott. Engem az első nap hallgattak ki. Mindjárt legelsőnek. Azután már csak ülnöm kellett. Hallgattam a többieket. Még Simon főorvos úr is ott volt, meg H. rendőr. Tanúk voltak. A harmadik napon már nem volt több tanú. A bíró úr felolvasott sok papírt, azután elmentek. Azt mondta, mi ne menjünk el, mert 30 perc múlva ítélethirdetés lesz. ítélkeznek. Felettünk mondanak ítéletet. Mikor bejött a bíróság, mindenki felállt. Azt mondta a bíró úr: — A Népköztársaság nevében!... A többit nem értettem. Forgott velem a világ. Részletek a K ...............-i Megyei Bíróság B.../I965. számú tárgyalási jegyzőkönyvéből. „Készült 1965. február 23-án vádlottak folytatólagos kihallgatásán. PÁLOS KÁROLY- NÉ született RIMÓCZI FR A N C IS KÁ 78 éves, 3 elemit járt, özvegy, büntetlen élőéletű, előzetes letartóztatásban nem volt, Cs .................s T. 726. szám alatti lakos, II. r. vádlott: A vádat megértettem. Bűnösnek nem érzem magam. És pedig azért nem, mert ha mi nem öljük meg sértettet, akkor ő ölt volna meg bennünket. És mi hároman voltunk, ő meg egyedül. Egynek könnyebb halni, mint háromnak. Az I. r. vádlott az én lányom. Ä lányom úgy ismerkedett meg a férjével, hogy odahozták a férjét, és komendálták, hogy menjen hozzá feleségül. A néhai sértettnek 18 hold földje volt, de nem azért adtuk hozzá a lányomat, hanem mert úgy láttuk, hogy szeretik egymást. A lányom Bordányba költözött a férjével. A férje nem igen engedte haza. De ha jött a lányom, akkor sem panaszkodott a férjére. Tanácselnök felhívja vádlottat, hogy koránál és egészségi állapotánál fogva ülve is megteheti vallomását. II. r. vádlott — állva — folytatja: 1964. november 18-án este a lányom az unokám és én voltunk otthon. A konyhában tartózkodtunk. Én ruhástól feküdtem a konyhában levő ágyon. A lányom is ruhástól feküdt. Mindig ruhástól feküdtünk le, mert nem tudtuk, melyik órában jön Molnár János. Az unokám az asztalnál ült és tanult. A konyhában petróleumlámpa égett. Én közben elaludtam, és csak arra ébredtem, hogy sértett már benn van a konyhában. Én már rosszul látok, szemüveget nem viselek, gyenge a hallásom is. Mikor a sértettet megláttam, kimenekültem az udvarra. Odakinn borzasztó szél fújt. Csapkodta az istálló ajtaját. Én odamentem, becsuktam. Mikor az ajtót becsuktam, indultam volna visszafelé. Ekkor láttam mozgó alakokat a ház irányából. Hallottam, hogy a lányom sír, az unokám kiabál. A szavát nem értettem. Arra gondoltam, istenem, csak a kisunokám megmaradna, hiszen ő még csak 14 éves. Gondoltam, hátha őt nem bántja, hiszen az unokám is Molnár János. Ugyanazt a nevet viseli, mint az apja. Őt csak nem öli meg? Mikor közelebb értem, láttam, hogy sértett fogja a lányom kezét, és közben szurkálja az irdalóval. Én odasiettem hozzájuk, mire a sértett elengedte a lányomat, felém fordult, és az irdalót a lágyékomba szúrta. Rajtam bekecs is volt, meg nagykendő. Ezek felfogták a szúrást, de éreztem, hogy az irdaló megy a hasamba. Ekkor én megfogtam az irdalót, ahogy csak bírtam, hogy a sértett ne bírja a hasamba szúrni. Éreztem, hogy sértett meg nyomja belém az irdalót. Még jobban szorítottam, éreztem, hogy az éle szétvágja az ujjaimat, meg a tenyerem. De nem engedtem el a vasat. így nem bírta csak két centire belém szúrni, a lágyékomba. Arra is gondoltam, hogy elengedem, hadd szúrja belém, hátha akkor az unokám nem bántja. De aztán meg arra gondoltam, hogy nem szabad meghalnom, mert ha engem is agyonszúr, meg a lányom is, akkor a gyerekkel már könnyen elbánik. Szorítottam hát az irdalót minden erőmmel.... Ügyész kérdésére: Ha az a dorong nincs, akkor mind a hároman meghalunk. A legközelebbi segítségünk, Özv. Kiss Jánosné lett volna. Ő hetvenkilenc éves. III. r. FK. M ..........JÁNOS VÁDLOTT: Sértett az apám volt. I. r. vádlott az édesanyám, II. r. vádlott a nagymamám. Nem érzem magam bűnösnek. Mi nem öltünk, csak az életünk védtük. Testvérem nincs, Vili. osztályba járok. Könyveket is szoktam olvasni. Olvastam az „Aranyember” című könyvet, a „Légy jó mindhalálig” c. regényt. Nekem ez tetszett a legjobban. Tudom, hogy ennek a könyvnek főszereplője Nyilas Misi, aki a felnőttekkel szemben mindig rendesen viselkedett, de ővele szemben nem így viselkedtek. Olvastam még egy könyvet, Móricz Zsigmond írta, a „Ló, 16
