Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 5. szám - Falu Tibor: Molnár János halála (elbeszélés)
többször hazatértünk, láttunk az udvaron szalmapernyét. Fiam kérdezte tőlem, hogy apa miért tüzelt itt. Nem tudom. De mikor bementünk, láttuk, hogy a kimosott ruhákat a kerítésről összeszedte, egyik végét fogta, másikat rátartotta a tűzre, és a végiből mindnyájából égetett el. A tejet is kitettük a kúthoz hordóba, vödrökbe hűteni, reggel többször csak az üres vedreket találtuk, mert fölfordította hordóstul. Én fiamat otthagytam, az apjánál, mert iskolába járt. És azt mondtam neki, fiam ha apád bántani akar, akkor gyere haza, ne szenvedjél tovább vele. Egyszer jön a fiam. így szóltam hozzá: talán bántott apád? Azt mondja, én nem mertem bemenni hozzá, mert nagyon dühös volt, udvaron zavarászott nagy késsel, és azt mondta, hogy úgyis megfog, baltával eldarabolja lábaimat, bezár hideg konyhába, de hozza a disznóvályunkat, és abba ad ennem. Én ettől kezdve csak kétszer voltam apám lakásán. Elindultunk anyukával hazafelé, apám meg nyitott bicskával szaladt utánunk. Bemenekültünk Cékus Antalékhoz, és csak este tudtunk elmenekülni előle, mikor olyan sötét volt, hogy nem látott bennünk. Itt Cékusékná! négyen nézték át a vitát. Férjem közben csak eljött, hogy miért nem megyek haza. Én nem megyek soha, ha te mindég iszol, és bicskával zavarászol bennünk, és mindég a szomszédok segítségével tudunk megmenekülni. Én innét haza hajtottam két tehenet Bordányba, el is adtuk. így szóltam férjemhez, gyerünk be ruhásboltba, vásároljunk ruhát. Ő nem jött be velem, de én se mehettem be. Kocsmába bement, én azt utcán vártam meg, hogy jöjjön. És 4 lépés távolságban haladtunk egymással, mert nyitva volt nála a bicska. Én ekkor nem mertem vele bemenni a lakásába, hanem Kovács Nándoréit kerítésükbe mentem be, onnét figyeltem, hogy mikor indul a faluba, és én csak akkor mertem hazamenni. Másnap reggel fölkelünk. Láttam, hogy ő készül, és kérdeztem tőle, hová akarsz menni. így szólt, ki a faluba. Kérdeztem, miért. Ő ekkor elkapta két kezemet, és lenyomott az ágyra. Belenyúlt zsebébe, kivett két darab spárgát, összefogta kezemet, rátekerte a spárgát, a lábamat is összekötte, föltett az ágyra és kiment hozott be két darab láncot és két lakatot, körülfogta kezemen a láncot, és lelakatolta lábamat is, és térdivei meggyomrozott, aztán 6-ot vágott rám, amekkorát csak bírt. Fél óra után eresztett föl, mikor látta, hogy a kezeim már feketédnek. Ekkor mentünk fiammal H. őrmesterhez megint elpanaszolni, hogy így viselkedett. Én szerettem volna megvizsgáltatni, de H. őrmester azt mondta, hogy hogy gondolom én azt. H. őrmester csak intézkedett, papírt írt, aminek aláírt, hogy nem fog többet bántani bennünk. Aztán mindig azt mondta, ne féljek semmitől, mert aláírt a papírnak, úgyse bánthatna. Egyszer jön estefelé, mikor már Cs ..........s-on laktam, mart otthagytam, ő meg Bordányba maradt. Kissné is ott volt velünk, megyek elébe, elkértem tőle a táskát, megnézem, hogy mi van benne. Üres üvegek voltak benne, meg egy nagy kés. Kérdezem tőle, hogy miért hoztad a nagykést. Azt felelte, hogy még máma disznókat akarok ölni. Én el is tettem a táskát tőle. Láttam, hogy zsebében van egy üveg és tele van. Én csak nem mertem behívni az udvarról, mert nyitott bicskával jött utánam, csak alkonyatkor. Én ekkor elszaladtam Bodor Ferdinándhoz, és megkértem Bodor bácsit, hogy jöjjön hozzánk estére, mert itt van a férjem, és nagyon félünk tőle. Mikor visszaértem,megvacsoráztunk. Férjem fölállt, és kivette a zsebéből az üveget, és odaállt az ajtóhon, és azt mondta, hogy nektek úgyis itt kell megdögleni, rátok öntöm a berzint, és meggyújtom. Sokáig vitatkozott velünk. Egyszer ugattak a kutyák, jött Bodor bácsi. Ekkor mindnyájan kimenekültünk a konyhából. Férjem is kinn letette az üveget, és bejött, de anyukám kiment zseblámpával, és megtalálta az üveget, és el is tette. Másnap mikor férjem elment, Kiss Jánosné ott volt velünk, nagyon megkértük, hogy jöjjön hozzánk aludni, mert nagyon félünk. Egyszer éjszaka 10 óra tájon ugattak a kutyák, gyorsan fölugrottunk mind a hárman, ki az udvarra, hallgatóztunk. Egyszer meghallottuk Nagy Pál Sándor hangját, ő bement az istállóba. Mi gyorsan terítettünk magunkra, amit tudtunk, és szaladtunk Bittmannékhoz hogy jöjjön Istvány velünk, mert nem merünk a tanyába megmaradni. 1963. Pünkösdkor, reggel 7 órakor jönnek kocsival Nagy Pál Sándor meg férjem. Kissné is ott volt, mert velünk aludt. Jó ittassak voltak, férjem aludt a derékba. Sándor így köszönt: jó reggelt, még máma, Marcsám, elfolyik a piros véred. 5 literes üvegbe hoztak bort. Mikor megitták, újból megint hozott Sándor 5 litert. Férjem ekkor nyitott bicskával zavarászott bennünk. Közbe fiam a kocsit felkutatta, talált fél kiló mérgezőport, és egy 40 centis botra volt csinálva nagykés vasa, és meg ilyesmi, kisbalta is volt a kocsin, meg is van minden még ezidáig, mert fiam leszedte, és eldugta, otthon meg tetszik találni a galambpadláson. Mi már láttuk, hogy csak nem lesz ennek jó vége, mert nem bírtuk őket eltanácsolni. Csak a szomszédokhoz kellett fordulni, hogy jöjjenek segíteni. Jöttek is Bittmann Istvány, Lány Zoli, Hepke Péter, Paplogó Ferenc. Férjemtől elvettek három bicskát, Sándortól kettőt. Én fiammal úgy gondoltuk, hogy Cs ..........s-ban majd nyugodtabbak leszünk. Itt se tudtunk megnyugodni, mert még anyukát is idegesítettük, itt se tudtunk többször ebédet főzni, olyan napok is voltak, mikor egy falatot sem ettünk, bemenni se mertünk, ajtót is be kellett volt zárni, mert össze vert volna mindent, mint otthon Bordányban. Egyszer 12
