Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Sütő József: A „kerítő” és az „ártatlan” Gertrudis
kérded, bíborunk | bemocskolója? O: Istenemre —! G: Mit? O: Türtesd magad — G: Ki vagy Te? és Az én anyám s hazám Meránia | szült téged? a nagy Berthold vére így | fajult el? O: Egyszer minden utakat | számomra készíted — azután pedig meg | gyalázol! G: A célod, nem, de módjaid | utálhatom. Magam készítek utat, | mivel beteg testvérem megvidámí- tása | volt késztetőm: nem tiltottam soha | tőled szerelmet! Vidámság, öröm, | minden csak a szolgálatodra volt: | s most fajtalan véred tilalmas úton | Melinda bírására csörgedez. Itt áll ím a gyűlöltetett: s az a győzedelmes, | kit meg kellett volna győzni, | amott megy — utálván ezt, engem is | kerül.” Ha az Arany-féle magyarázat ismerete nélkül, befolyás mentesen olvassuk ezeket a sorokat: „s most fajtalan véred tilalmas úton Melinda bírására csörgedez”, lehetetlen, hogy ne érezzük benne a meglepődést, a látottakkal való első találkozást, a megbotránkozó tudomásulvételt. A mondat természetes hangsúlya Melinda bírásán, Melindán van. Az ellenkező magyarázat hívei szokták a „tilalmas úton” szavakat kurzíve szedetni, így akarván a hangsúlyt erre húzni. Mondanunk sem kell, hogy ez természetellenes. Nem Katona szedette így, az 1821-es kiadásból hiányzik. Miért háborodna fel így a királyné, miért kérdezné éppen ezt, ha tudna Ottó szándékáról, sőt nemcsak tudna, hanem éppen erre a célra rendezné a bált? Teljesen érthetetlen volna ez a képmutatás. Gertrudis őszintén beszél, négyszemközt vannak. „A célod nem, de módjaid igen” részletet Arany és Péterfy után a legtöbben úgy értelmezik, hogy a cél jelenti Melinda bírását, a mód pedig a herceg heveskedő, ügyetlen és sikertelen udvarlását. Az előbbi megállapításunk után (a királyné itt értesül először Ottó „ízetlenkedéseiről”) az előbbi értelmezés teljesen értelmetlen. Gertrudis a célon öccse szórakozását, vidám mulatozását érti, a módon pedig Melinda erényének a megtámadását. így a bíbor bemocskolása sem lehet a Melindától kapott kosár, a kudarc, hanem az a meggondolatlan könnyelműség, amellyel egy meráni herceg, lovag az udvar legmagasabb rangú palotahölgyét az ország nádorának feleségét akarja elcsábítani. Mindez természetes így a mai szövegből is, de hogy mennyire így természetes és más értelmezés nem igen lehetséges, érdemes hozzá Katona első fogalmazását is látnunk, mely részletezőbb, világosabb: „G: Herczeg! én kívánok itt | Világosíttatást! adj számot! O: Én | Királyi Néném! G: Félre ezzel! O: Ő — G: Mit 0,1 Ml ingerelte Ádelájd | Szívét fel olly nagyon?| O: (akadozva) Szerelmem. G: Szerelmed? A Szerelmed? O: Az. G: Ottó! — Teremtőm! O: Miért, Mi lelt? G: Ha! te | Bémocskolója Bíborunknak! O: Ezt | Én Istenemre! — G: Mit? O: Hát nem te készítesz | Vígságok által utat erre? G: Hah! Ki vagy te? és ki légyek én? — Az én Anyám s Hazám Meránia | Szült tégedet? Dicső Meránia Bertholdja Törsökének egyik | Dísz ága így elaszva korcsosodott? O: Gertrud! előbb lovall’sz, továbbra le | gyalázol? G: A czélodat nem: Azt A hogy cselekszel, óh igen. — Magam Alkalmatot szereztem volt vidámításod Végett, mivel beteg valál. | Asszonyimnak egyikét ajánl’tam Volt a megengedett Szeretet, és Élésre: s most az átkozott Szemed | Bánk Adeiajdja nemtelen s tilalmas | Szerelme elnyerésére áhítoz | Most már ím’ itt áll a gyűlöltetett | S a’ Győzedelmes, akit nekie | Meg győzni kellenék, amott megy! Ott-ott | Utálva téged, engemet kerül. —” Ami tehát a mostani szövegben is természetes, az első fogalmazásban félreérthetetlenül világos. A királynő itt a bálon értesül először arról, hogy Ottó Melindának udvarol. Világos az is, hogy nagyon fel van háborodva azon, hogy a herceg nem elégedett meg a neki engedélyezett asszonnyal, hanem Melindára, Bánk nejére áhítozik. A második fogalmazásban már kissé homályosabbnak tűnnek fel Gertrudis szavai, s ezért téveszthetik meg jobban a magyarázókat. De hogy Katona a megváltoztatott szöveggel is ugyanazt akarta kifejezni, mint az elsővel, kétségtelen. Átírása nem azért történt, hogy ezáltal a királyné vonásain, magatartásán változtasson, hanem szinte első bírálója, Bárány Boldizsár által kívánt szószerinti stiláris javításról van szó. Ezt a helyet ugyanis Bárány moralitást sértőnek találta, s azt ajánlotta: „Jobb lenne tán generalitásban maradni, s a királynéval ily formán szólatni:„Neked mindenféle örömöt engedtem,kerestem mulat- tatásodat, nem tiltottam a szerelem örömit is. Udvarom szépei vetekedve voltak óhajtásaidra, szolgálatodra készek stb.”— ily formán. Míg generálitásban van, addig nem oly mocskos a dolog.” Gertrudis tehát a bálon értesül Ottó udvarlásáról. Eddig nem „kerítő”, nincs magaviseletében semmi vétkes. Nagyon könnyen elképzelhető, hogy az udvarban jóformán mindenki tud Ottó széptevéséről csak éppen a királyné nem. Ismerik a lovagi udvari etikett külsőségeivel szemben való merevségét és szigorát, nem merik előtte felfedni. Ottó legkevésbé, hiszen igen tart nénjétől („én csak rettentő királyi nénémtől irtózok.”). Van azonban már ebben a jelenetrészletben is, a második felében (és még inkább a jelenet 40
