Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Sütő József: A „kerítő” és az „ártatlan” Gertrudis
magyarázathoz elengedhetetlen alap a pontos, lehetőleg minden kétséget kizáró szöveg- elemzés. A Bánk bánban is van jó néhány olyan szövegrészlet, melynek pontos értelme vitatott. Éppen Gertrudisnak az I. felvonásbeli szereplése és szavai is azok közé tartoznak, amelyek nemcsak a hősöket, hanem a nézőket, sőt magukat a magyarázókat is megtéveszthetik. Ez a szereplés pedig, illetve ennek helyes értelmezése kulcsfontosságú Gertrud „kerítő” vagy „ártatlan” voltának az eldöntésében. Fejtegetéseinkkel nem felmenteni akarjuk a királynét. Sötét erkölcsű, zsarnoki uralomra törő, magyar javakat pazarló királyné marad akkor is, ha nem „kerítő”. Az „ártatlanság” csak Melinda szerencsétlenségében játszott szerepére vonatkozik. Arany János tanulmányában „A mese lényege” c. fejezetét így kezdi: „Ottó (meráni herceg) nénje, Gertrudis magyar királyné udvarához jővén, meglátja valahol s megszereti Melindát, Bánk bán nádor ifjú szép nejét. Gertrudis beteges öccse kedvtelését hajlandó elősegíteni s e céllal Melindát udvarához hívatja palotahölgyei közé. Azonban Ottó lassan halad a hódítással: mit nénje már-már unni kezd, s hogy utoljára még alkalmat nyújtson neki, egy udvari vigalmat rendez. E vigalom napján kezdődik a bál.” Arany tehát és utána a legtöbb magyarázó úgy értelmezi, hogy Gertrudis egyenesen Ottó kívánságára hívja Melindát udvarába öccse „kedvtelésinek” elősegítésére. Ez volna tehát Gertrudis bűnös lépései között az első. Mindez azonban ilyen határozottan nem világlik ki a darabból. Ottó az 1/9. jelenetben a következőket mondja Melindának: „Midőn bejöttem ez országba | — mindjárt szemembe tűntél. | Egy szív után esenkedék, hogy e | szívem felosszam. A sok udvari | szívek között — bocsáss meg — a tied volt | legegyügyűbb, ártatlanabb, Melinda!” Ezekből a sorokból inkább arra lehet következtetni, hogy Melinda már Ottó érkezése előtt az udvarba került, már ott van, és ott tűnik fel a léha hercegnek. Az első kidolgozásban is inkább emellett szól a következő szöveg: „Köszönöm, oh Királyi Asszonyom, | Hogy illy kegyes valál, és egy darab | idő folyása ólta nékem ezzel (Ottóra mutat) Alkalmatosságot csinálsz a Társaságra — | Oh mert hisz Ádelájda együgyű!” Az előversengésben Gertrudis a következőket mondja öccsének: ,.Ottó, no jöjj! látod, leereszkedek, | s magam jövök hozzád: de mondhatom | neked, hogy ez ma udvaromban az | ily esztelenkedések közt utolsó | fog lenni: mert azért, hogy a király | után való bánataimat kiverjem | fejemből, avagy téged, hercegem, | örvendezőbbé tégyelek — soha | jobbágyaim kedvét nem áldozom fel! —| Te holnap utazol — O: (dörmögve) Csak célomat | érjem — ha pokolba is — megyek.” Mire gondolhat itt Gertrudis? Van-e tényleg valami „mélyebb célzat” ebben a leereszkedésben arra vonatkozólag, hogy Gertrudis tudja öccsének szándékát, és arra akar utolsó alkalmat adni? Arany így gondolja. E jelenet azonban mélyebb célzat nélkül is érthető. Gertrudis részéről különben sem olyan nagy leereszkedés (csak ő mondja), hogy egy meráni herceget, az öccsét keresse. Inkább úgy látszik, arról van szó, hogy tudassa vele, másnap utaznia kell. Mert Ottó, ha tudna másnapi utazásáról, nem beszélne az előző jelenetben Biberachnak hosszabb távlatú tervekről Melinda meghódítására vonatkozólag. Csak a lelkén elömlő vágy mondatja vele: „és még ma kell, hogy ő enyém legyen.” Az első kidolgozásban, midőn a másnapi utazást említi neki a királyné, igen bosszúsnak tűnik fel, mintha meglepné a közlés: ”G: Te holnap utazol. Gyere. O: (dörmögve) Hm, átkozott dolog!” Az „ez ma udvaromban az ily esztelenkedések közt utolsó fog lenni” szavai Gertrudisnak csak az udvari bálra vonatkozhatnak, nem Ottó „ízetlenkedési”-re. Gertrudis észrevette és tudja, hogy a nagy pazarlásnak, a fényes mulatozásnak a magyarok jó része ellene van (Peturék, meg maga Bánk is), s nem akarja végsőkig feszíteni a húrt. Ottóról is tudja, hogy nem népszerű, gyűlölik („Törnek őrá, mert öcsém” — mondja másutt). Hogy pedig tényleg semmit se tudott a királyné öccse Melinda elleni terveiről, az főleg az 1/12. jelenetből tűnik ki leginkább. Abból a jelenetből, amelyet Arany János óta a legtöbben éppen ellenkezőleg magyaráznak. Az l/l I. jelenetben Gertrudis együtt találja Melindával Ottót, s kérdőre vonja Melindát. Ez felháborodva tesz szemrehányást a királynénak s kifejezésre juttatja azt a gyanúját, őt Ottó kedvéért hívták az udvarba. Mindez azonban csak Melinda gyanúja, feltevése, nem tény. Melinda éles szavai és illetlen távozása mélyen sértik a királynét. Asszonyait elküldi, és öccsével magukra maradnak. Őszintén beszélhetnek. (Nem gondolhatják, hogy Bánk bán és Biberach minden szavukat hallja.) Meg is teszik, de a magyarázók többsége nem hisz annak, amit hall. Maga a vitatott jelenet: ”G: Ottó! hát mi volt ez?| O: Kedves királyi néném! G: Félre azzal!| O: Ő-ő G: Mit ő, Mi ingerelte oly | nagyon fel őtet? O: Szívem, G: Szíved? O: Az.|G: Ottó! O: Mi lelt? G: Azt 39
