Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)

1970 / 4. szám - HORIZONT - Benkő Ákos: A jugoszláviai magyar próza „új hulláma”

télén konformizmust, a lélektelen bürokráciát, és elégedetlenek a közéleti erkölccsel, de összekapcsolja őket a Vajdaságban korábban szinte ismeretlen látás- és ábrázolás- módok — áttételes, az irreálist a reálissal elegyítő, fantasztikus, ironikus, groteszk . . . — iránti vonzódás és a kísérletező kedv. Persze egyes kísérletek valószínűleg sehová sem vezetnek majd — főként azok, amelyek az idejétmúltat ultramodernnek igyekeznek feltüntetni —, de ezek is beletartoznak az összképbe, amely rendkívül színes és változatos. Ma még képtelenség lenne megjósolni, hogy mit hoznak a következő évek — a helyzetet belülről szemlélő Podolszki szerint a közeljövőben nem várható „forradalmi újítás”, „szellemi forradalom” —, de annyit nyugodt ielkiismerettel megállapíthatunk, hogy a hatvanas évek „új hulláma” nemcsak az irodalmi élet állóvizét kavarta fel, hanem — végleg szakítva a provincializmussal és az egysíkú ábrázolással, megszabadulva minden előítélettől és az irodalomtól idegen külső követelményektől — minőségileg új szakaszt nyitott a jugoszláviai magyar irodalom történetében. Ez pedig — különösen ha hozzávesszük a továbbfejlődés kedvező előfeltételeinek megteremtését —- nem kevés.

Jegyzet. Összefoglalásunk — amelyhez a szerző felhasználta Varga Zoltánról, Végei Lászlóról és Burány Nándorról szóló korábbi írásait — az 1970. január hó végéig megjelent és hozzánk is eljutott művek alapján készült, a pályázati regényeket még nem vehette figyelembe.

r

(