Forrás, 1970 (2. évfolyam, 1-6. szám)
1970 / 4. szám - Gál Farkas: Csontbamarkoló (vers)
GÁL FARKAS CSONTBAMARKOLÓ Csontmarkoló hidegben állok nyílnak jégből, hóból virágok köd hömpölyög s lilán-fenéren árad a dérkoszorús téren kezem a fagy lilára marta lila kendővel betakarta lila fátyollal fedi arcom szemöldököm, homlokom, bajszom lila mezben, lila álarcban állok lila köd-gomolyagban lila tornyok és fák és házak csontmarkoló hidegben állnak lila emberek köd-fehéren járnak a dérkoszorús téren lépnek kövekre, hóba, sárba halott lányok lila arcára halottak kő-golyó szemére hasztalanná lett csont-kezére homlokukra, a csigolyákra lépnek bordájuk kosarába porló hajukra, ágyék szőrre csont-rámákra feszített bőrre lila körmökre, fülkagylókra felcicomázott koporsókra. A hideg élő csontot markol én nem félek a halottaktól kikhez a fagy most leszivárog érik őket fagy-tűszúrások akupunktúra kezelések irgalma a dermesztő télnek a fagy gyógyító ezüst kardja őket íme így vigasztalja vigasztalja halott apámat vásárban megölt nagyapámat nagymamát, kit a rák fölhabzsolt ki maga tisztán zengő dal volt kis társakat, kiket túléltem mert a haláltól sose féltem mert a halál őket felfalta kékre festett ládákba rakta lila ködbe burkolta őket varázsolt nekik csönd-erdőket rajzolt eléjük fát, virágot szívükbe lehelt örök álmot. A fagy most őket vigasztalja lenyúl hozzájuk, simogatja becézgeti is őket csendben a csontot markoló hidegben. A halottaktól sose féltem álltam a dérkoszorús téren esőkkel magam megverettem ködöt ittam, zúzmarát ettem kezem a fagy lilára marta lila kesztyűt húzott ujjamra lila fátyollal fedte arcom szemöldököm, homlokom, bajszom nem simogatott, nem becézett hiszen nem haltam meg, csak élek s bársony-lila holtakon járok kikhez a fagy most leszivárog . .. 2 Forrás 17
